Kaland az óceánban

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy delfin, Fütty. Volt neki egy teknős barátja, akit Tekinek hívtak. Az óceánban éltek, a korallok és hínárok között úszkáltak, játszadoztak.
Teki néha kiúszott a partra, sütkérezett, lerakta tojásait. Ilyenkor Fütty is elkísérte a parti hullámokig. Nagyokat ugrott az ég felé, hogy kikukkanthasson a kinti világba, ahol az emberek éltek.
Egy nap Fütty csillogást vett észre az óceán mélyén, és közelebb úszott, hogy megnézze, mi az.
– Ha csillog, akkor arany vagy kincs is lehet – gondolta. És valóban, egy kincsesládát talált. Azt gondolta, megmutatja a barátjának, Tekinek.
Ketten nem bírták megmozdítani a kincsesládát. Hívtak segítséget: a delfin testvéreit. Együtt háromra megtolták jó erősen az orrukkal a ládát. Addig tolták, amíg a part közelébe nem értek. Ott felcsúsztatták Teki páncéljára, és két oldalról tartották, hogy le ne essen. A közös munka jó érzés volt, közös erővel megközelítették a partot. Ott a teknős kivitte a kincset, és letette a partra, hogy találják meg az emberek. Jót akartak az embereknek, úgy gondolták, nekik nagyobb szükségük van rá.
Közben Fütty szülei már nagyon aggódtak, hogy hol lehetnek a gyermekeik. Elmentek őket megkeresni. Útközben összetalálkoztak a kicsinyeikkel. Fütty elmagyarázta, hogy milyen kalandban volt részük. A szüleik megdicsérték, hogy milyen ügyesek voltak, de figyelmeztették is, hogy túl messzire ne menjenek máskor, mert könnyen veszélybe keveredhetnek.
Búcsút vettek egymástól a barátok. Hazamentek a hínárok és korallok közé, hogy megpihenjenek a nagy kaland után. Fütty álmában azt látta, hogy beteljesedett a kívánságuk. Az emberek megtalálták a kincsesládát, ami tele volt arannyal és szebbnél szebb drágakővel. Mindenki kapott a kincsből, és boldogan éltek, amíg meg nem haltak.
Fütty is boldog volt álmában.
A vargyasi óvoda Ficánka nagycsoportja által kitalált és Székely Zsófia óvónő által lejegyzett mese első díjat nyert a Hófehérke Napközi Otthon Csöppnyi családkalandok meseíró és illusztráló pályázatán.