Hétpróbás mesebarangolók
Meseíró Elek apónk tiszteletére, valamint a Magyar Népmese Napjának megünneplésére a...
A Székely Hírmondó terjesztését szeptember 1-jétől új csapat vette kézbe. Tudjuk, az utóbbi időben akadtak gondok a lapkézbesítés terén, remélhetőleg ezeket mielőbb orvosolni tudjuk, ezen dolgozunk. Addig is annak érdekében, hogy a jövőben zökkenőmentesen tudjuk eljuttatni postaládájába kedvenc napilapját, kérjük, legkésőbb az adott hónap utolsó napjáig rendelje meg a Székely Hírmondót a következő hónapra.
További jó hírrel is tudunk szolgálni: szeptember 12-től újra megnyitjuk sepsiszentgyörgyi ügyfélszolgálatunkat a Csíki u. 7. sz. alatt, ahol hétköznap 8 és 16 óra között állunk rendelkezésükre: apróhirdetést adhatnak fel, lapokat, folyóiratokat rendelhetnek meg, de minden téren igyekszünk a segítségükre lenni. A kézdivásárhelyi ügyfélszolgálat változatlanul a Függetlenség u. 1. sz. alatt működik ugyancsak 8 és 16 óra között.
Amennyiben a Székely Hírmondót többször is késve vagy netán egyáltalán nem kapja kézbe, kérjük, hívja bizalommal a 0728.048.136-os telefonszámot.
A Prima Press Kft. terjesztési osztálya nevében:
Balogh Kinga
Április elején gyerekkacagástól csengett a kézdivásárhelyi Vackor Napközi Otthon: a kicsik a kolozsvári Sétáló Bábszínház előadásán derülhettek. Hajós János bábszínészt ezt követően sikerült elcsípnünk, miközben sietősen csomagolták össze a díszletet, hogy a többi óvoda meghívásának is eleget tehessenek.
– Mi az, amiért megéri „vándorbábszínházzal” turnézni?
– Petőfi szavaival élve, „hitvány móka ez a komédia”, de ebbe nőttünk bele, ezt szeretjük csinálni. Nagyon szerencsésnek mondhatom magam, amiért a mai napig abból élhetünk meg, amiben örömünket leljük.
– Hogyan fogadják a gyerekek, népszerű a bábszínház műfaja?
– Én úgy látom, hogy egyre több társulat van, és egyre többen próbálnak gyerekeknek is „eladni” valamit. Szoktam is mondani a pedagógusoknak, ha tehetik, fogadjanak minél több előadást, próbáljanak ki több társulatot, de azért nem árt szelektálni, mivel sajnos nem engedhetik meg maguknak a szülők sem rendszeresen ezt a „lusxust”. Mi immár 18 éve űzzük ezt a műfajt, ennek köszönhetően nagyon sokfelé ismernek az országban, így sikerül „labdába rúgni”, elég gyakran járjuk Erdély városait, falvait, és általában mindenhol nagy örömmel fogadnak.
– Látja-e a gyerekközönségen az előadás alatti reakciókból, hogy milyen „csomaggal” jönnek otthonról?
– Van különbség a vidéki és a városi közönség között. Általában azoknál a gyerekeknél, akik még nem találkoztak bábszínházzal – bár ez mostanában szerencsére elég ritka –, döbbenetes egy-egy előadás hatása, ők sokkal hálásabbak, mint a városiak. Szokták is mondani, és nem csak bábosok, hogy a vidéki apróságok manapság civilizáltabbak, amin azt kell érteni, hogy általában kicsit fegyelmezettebbek, inkább megjelenik bennük az a bizonyos jóérzés az idegennel, az előadóval szemben, míg a városi gyerekeket többféle inger éri, többféle előadást láttak már, zajosabbak.
– Miután több ezer gyerekkel találkozott, hogy véli, van abban igazság, hogy már nem életük része a mese?
– Azt gondolom, az igényesebb családokban a mesélésre mindenképpen gondot fordítanak, ahogyan az óvodákban, iskolákban is adnak erre. Olvasnak a gyerekeknek, a kicsik rengeteg történetet megismernek, és hiszem, hogy mindenképpen „erőltetni” kell ezt az alternatívát a tévével, számítógéppel szemben. Ugyanakkor nekünk nem ez a célunk, nem a történetmondás a műfajunk. A bábszínház dolga nem az, hogy elmeséljen egy történetet, hanem, hogy eljátssza azt. Felolvasni bárki képes, ez is szükséges és nemes dolog, ám eljátszani sokkal izgalmasabb és bonyolultabb. A gyerekek ennek megfelelően bekapcsolódnak, velünk együtt részt vesznek a jelenetekben, szurkolnak, beleszólnak, és mi hagyunk is teret az interaktivitásnak. Az a jó előadás, amikor az ember eléri, hogy valamelyest improvizációnak tűnjenek a jelenetek, és a gyerek elhiggye, ő is alakítja a történetet.
A kéttagú Sétáló Bábszínház a korábban a kolozsvári Állami Bábszínház társulatában dolgozó két bábszínész: Hajós János és Juhász István Géza találkozásából alakult ki. A társulatnak nincs saját előadóterme: iskolákban, óvodákban, vidéki kultúrházakban, szabadtéren is játszanak. A bábelőadásokon kívül hagyományőrző íjászattal is foglalkoznak és kézműves-foglalkozásokat is tartanak.