Levél az őszhöz, Skorpió-csillagjegy módjára

Hiába kecsegtetsz szép, derűs napokkal, hívsz meleg napsugárral, nem megyek, mert arra elmégy…akkor minek. Én csak akkor mozdulok ki a fészkemből, mikor tudom, hogy van értelme, megéri a fáradozást. Nem kell rögtön megsértődni, és hideg szélfuvallattal szemembe szórni a homokot!

De ha igen, azt sem bánom, én azt teszem, amit jónak látok. Mondja a lelkem, mert szóban te nem viszel hírt rólam, úgyhogy menj és zenélj a száraz gallyaknak, rigónak és hírvivő bagolynak, kik bizonyára szívesen töltik veled a ködös, hideg őszi estéket. Én szeretek látni a sötétben, és meg is találom a módját a szívem világos kamrájában, melyben a ráció uralkodik, hogy a pitvarban a szeretet átölelje és szabad utat adjon a cselekvésnek. Ez vagyok én, örök misztikum, rejtély és csoda, mert nem csak a belső szépet, hanem a külső esztétikumot is fontosnak tartom.

Mondd ki bátran, mit gondolsz róla, mert nem fogok vulkánként rád törni. Nem hiszel nekem, sebaj, nem is foglak győzködni, nekem az a barát, aki nem csak a napsütésben sétál velem, hanem a viharban is kitart mellettem, akkor, amikor már mindenki bekuckózott. Ha szeretek, azt tartalmasan teszem, benne van minden ráció és szakrifikáció. Aki volt az aurám közelében, az tudja, lassan ölő méregként hat a szeretetem, szinte fertőzök vele. De te ne félj, te csak haladj és végezd a dolgod, ne kacsingass vissza, ha elindultál, csak tartsd az irányt, légy gerinces, és mikor visszatérsz, a szemedbe tudok nézni. Szeretem a szépet, de te már rég átlépted a színskála összes árnyalatát, miért nem tudsz egyszerűen ragyogni, mint ahogyan a csillag az égen? Mindegy, én úgyis az maradok, aki vagyok, hiába próbálsz elcsábítani, nem szeretem a giccseidet.

Csendben uralkodok, de van, amikor pirosat látok a szemeim előtt, ne vedd komolyan, csak feltelt a méregzsákom, kiürítem, és még teszek egy kört a megpróbáltatások felé. Kitartóan haladok az élet göröngyös útján, tedd azt te is, kedves ősz, haladj, hogy másoknak is jusson idő az átélésre, megtapasztalásra. Hagyd pihenni a Földet, hisz adott már épp eleget neked köszönhetően. Például engem, aki az ősz szülöttje vagyok, egy melankolikus, kreatív, színes alkat, kit kívülről-belülről, egyformán érdekel minden élő és élettelen igazság. Búcsúztam tőle, viszlát jövőre!

Csákány Zsuzsanna