Nagyon szeretjük az irásait, nagyon imádjuk a madarakat,az etetőnk is nagyon benépesedett, de még nem teljes.Nagyon várjuk a „teltházat”,fogy is a napraforgó rendesen,de értük bármit!!!!
A Székely Hírmondó terjesztését szeptember 1-jétől új csapat vette kézbe. Tudjuk, az utóbbi időben akadtak gondok a lapkézbesítés terén, remélhetőleg ezeket mielőbb orvosolni tudjuk, ezen dolgozunk. Addig is annak érdekében, hogy a jövőben zökkenőmentesen tudjuk eljuttatni postaládájába kedvenc napilapját, kérjük, legkésőbb az adott hónap utolsó napjáig rendelje meg a Székely Hírmondót a következő hónapra.
További jó hírrel is tudunk szolgálni: szeptember 12-től újra megnyitjuk sepsiszentgyörgyi ügyfélszolgálatunkat a Csíki u. 7. sz. alatt, ahol hétköznap 8 és 16 óra között állunk rendelkezésükre: apróhirdetést adhatnak fel, lapokat, folyóiratokat rendelhetnek meg, de minden téren igyekszünk a segítségükre lenni. A kézdivásárhelyi ügyfélszolgálat változatlanul a Függetlenség u. 1. sz. alatt működik ugyancsak 8 és 16 óra között.
Amennyiben a Székely Hírmondót többször is késve vagy netán egyáltalán nem kapja kézbe, kérjük, hívja bizalommal a 0728.048.136-os telefonszámot.
A Prima Press Kft. terjesztési osztálya nevében:
Balogh Kinga
A madarásznap valójában úgy kezdődött, hogy a társam meg szerette volna nézni, hogy talál-e lilatönkű tölcsérpereszkét. Ezért kezdésben arra a helyre mentünk, ahol ez a gombafaj fellelhető. Rövid keresés után találtunk is.
Ezután folytattuk az utat, és egy szakaszon a szarkák látványával kellett beérnünk, más madár nem volt. Őzeket láttunk, majd szinte egyszerre pillantottuk meg a farkasmadarat, azaz a nagy őrgébicset. Téli vendégként is érkezhet hozzánk, de a faj fészkel is a térségben. Nyáron is többször találkoztunk a ragadozó életmódot folytató madárral. Most ott ült egy csipkebokor meghajló ágán, és figyelte a szomszéd bokor tövében táplálkozó pintyeket. Amelyik madárnak egy pillanatra lankad a figyelme, azt elkapja az őrgébics.
Közelebb érve már be lehetett azonosítani a bokor alatt lévő madarakat. A kis madárcsapat főként citromsármányokból állt, de volt köztük sordély is, és közvetlen mellettük tengelicek kapaszkodtak az elszáradt növényi szárakon.
A hátunk mögött süvöltő hangját hozta a szél, alig lehetett hallani a rövid sípolást, de az elég volt, hogy felfedezzük a hang tulajdonosát. Egy gyönyörű hímpéldány az akácfa csúcsán ült. Nem mentünk közelebb, mert így is jól lehetett látni.
Bent a mezőben egy földkupacon egerészölyv üldögélt, fenn a magasban két példány körözött. Távolban egy égerfán tartózkodó példány, a világos színű tollazata miatt igen gyanússá vált. Kiderült, hogy egy gatyás ölyv, és nem az egyedüli, amit a túra során láttunk. Minden télen meg szoktuk figyelni a gatyás ölyveket, most mintha egy kicsit korábban érkeztek volna
Kelemen László
Nagyon szeretjük az irásait, nagyon imádjuk a madarakat,az etetőnk is nagyon benépesedett, de még nem teljes.Nagyon várjuk a „teltházat”,fogy is a napraforgó rendesen,de értük bármit!!!!
Jó az írás, szeretjük!