Maximális siker

Ahogy rátértem a főútról a mezei útra, hátrahagytam az autót, és gyalogosan mentem tovább a betervezett cél felé. Napok óta vártam, hogy fényképet készítsek egy egerészölyvcsaládról. Alig tettem pár lépést, máris a mező közepében éreztem magam, olyan magas volt körülöttem a fű, a lucerna. „Hie-hie” szólalt meg az egerészölyv valahol a magasban. Ez jó jel gondoltam, a távcsövet ráirányítottam, és meg is találtam a csokoládébarna színű madarat, amely első látásra hím példánynak tűnt, de csak akkor bizonyosodott be feltételezésem helyessége, amikor megjelent nagyobb testű párja sokkal világosabb árnyalatú tollruhában. Sűrűn szólongatták egymást, tudtam nem miattam teszik, hanem inkább a fiókáknak jeleznek. Tudatosan nem mentem egyenest a fészek felé, hanem egy nagy ívet tettem, hogy ne zavarjam meg, mert érzékeny madarak, bizalmatlanok az emberrel szemben. Ezért csak nagy távolságról, távcsővel érdemes figyelni őket.

Fürjkakas szólalt meg, jelezte túl közel kerültünk egymáshoz a magas fű miatt. Ekkor megálltam és távcsővel kémleltem a kiszemelt fát. Izgatott voltam hány fióka lehet a fészekben, ugyanis ez egy új fészek, Kisgyörgy Gergő fedezte fel tavasszal, minek után közösen a kőröspataki Kálnoky Ludmilla Általános Iskola diákjaival még a tél beállta előtt lesőfákat helyzetünk ki az ölyveknek, a településhez tartozó mezőkre. Így nagyobb volt a tét, egyrészt mert egy gyakorlati madárvédelem tényleges eredménye a költés igazolása, és egyben többszörös siker, mert a „T”-fákat egész télen használták az ölyvek, valamint a gazdák is megbecsülték, úgy szántottak, vettek, kaszáltak, hogy egyetlen lesőfát sem bántottak. Másrészt mindig izgalomba jövök hasonló helyzetben.

Vadcsapást vettem észre a lucernásba, beálltam és óvatosan közelítettem meg az ölyves fát. Csodálatos volt látni a négy kifejlett fiókát, egyik már el is hagyta a fészket, kiült egy közeli ágra, jelezve: tejes sikert ért el a nappali ragadozóvédelmi program Kőröspatakon.

Kelemen László