Medvekérdés a Biblia tükrében

Hallottuk természetvédők, vadászok, politikusok, okleveles vadgazdamérnökök, gazdák, állattartók álláspontját, emberek véleményét különböző fórumokon, egyedül az egyházak nem nyilatkoztak medvetémában.

Mivel keresztény Európában élünk feltételezhető, hogy mindenkinek van az otthonában Biblia, de ha mégsem, remélhetőleg mindenki rendelkezik alapfokú bibliai ismeretekkel, ismeri a tíz parancsolatot, abból is azt, hogy: Ne ölj!

Ha ebből indulunk ki, akkor medvekérdésben a természetvédők felé billen a mérleg nyelve. Azonban ki ne ismerné az Ószövetségből Dávid és Góliát történetét. Dávid király pásztorgyerek volt, amikor legyőzte Góliátot. A csata előtt elmondta Saulnak, Izrael királyának: „Pásztor volt a te szolgád, atyjának juhai mellett; és ha eljött az oroszlán és a medve, és elragadott egy bárányt a nyáj közül: Elmentem utána és levágtam, és kiszabadítottam szájából; ha pedig ellenem támadott: megragadtam szakállánál fogva, és levágtam és megöltem őt.” (I. Sámuel 17: 34,35)

A Biblia határozott különbséget tesz ember és állat között. Az emberről azt mondja Isten, hogy a maga képére és hasonlatosságra teremtette, belelehelte az életet, az állatokba nem. Az ember meg van bízva, hogy uralkodjon az állatokon, mai szóval vadgazdálkodást végezzen, olyan formában, hogy az Istennek is tetsző legyen. A ne ölj, eredeti értelemben a ne gyilkolj az emberi élet védelmére irányul. Az állatok is Isten teremtményei, védelmük leírása megtalálható a Bibliában, az állatkínzást pedig elítéli. Tehát a szentírásban benne van a természetvédelem, a vadászat, a vadgazdálkodás, ezért érdemes a Biblia tükrében is megvizsgálni a medvekérdést, miért alakulhatott ki a jelenlegi állapot, hogy a Teremtő hogyan képzelte el az ember és nagyragadozó közötti viszonyt.

Kelemen László