Mérlegeljünk!

Nem szeretem véka alá rejteni a mondandómat, vagy igen? Nos, attól függ, kitől kaptam a hét év nevelést. Mindig a jóra törekszem a magam módján, de tudjátok, az érmének is két oldala van, így ahogy esik, úgy suppan módjára szoktam olykor dönteni, mert a döntetlent nem szeretem.

Minden dolgom fontos, ezért megesik, hogy túlvállalom magam, de nyugi van, pihenni is hagyok időt, mert a kényelmet szeretem. Mindig is vágytam egy nagy családra, olyanra, aki felnéz rám, mert ugyebár megérdemlem, hiszen én vagyok a család büszkesége. Jóképű, eszes, önmegvalósító, cselekvő.

Szeretem betartani a szavam, de olykor kicsúszok az időből. Ez is csak a rohanás eredménye. Nem is értem, miért nem lehet pontról pontra haladni az életben. Én ezt teszem, legfeljebb a végén belehúzok, de mindenképp a végére járok annak, amit akarok. Minden érdekel, mindent is tudok, de nem az égből pottyant dolgokról, hanem a puszta valóságról, megvalósításról, ami az én ismérvem. Ha nem sikerül nekem, hát sikerül a társamnak, de köztes megoldás nincs. Minden, ami extravagáns, felcsigáz, semmi nem tud jobban motiválni, mint egy megértő társ, aki olyan követőm tud lenni, mint egy kaméleon. Meghálálom, én is követem oda, ahová az etikett megköveteli, mert a szabály az szabály. Nos, ennyit tudok közölni veletek, szerintem releváns, aztán mindenki annyit ért meg belőle, amennyit akar.