Miért jó óvodásnak lenni?

Óvodásnak lenni jó – szögezik le a szentgyörgyi Csipike Napközi Otthon nagycsoportos gyerekei. Igaz, arra is büszkék, hogy ősztől már iskolások lesznek, de vannak páran, akik annak örvendenek, hogy még egy évet maradhatnak a barátságos folyosók, csoporttermek, a kedvenc játékok, a jól ismert mosolygós arcok társaságában.

– A mi óvodánk szép, tágas, világos, ide vidám, jókedvű gyerekek járnak – jelenti ki büszkén Gál Hanna. – Ma kaptunk egy dobozt, benne szerencsekövekkel, kártyával és egy diplomával, ez mindig az ovira fog emlékeztetni – szövi tovább a szót. Igaz, még nem megy iskolába, de örvend az ajándéknak.

– Az óvodában sokat tevékenykedünk, rajzokat készítünk és barkácsolunk is. Az óvónénik sok mesét mondanak, a kedvenceim a népmesék. Ősztől iskolába megyek, ott tanítónénim lesz, aki megtanít írni és olvasni. A legkedvesebb óvodai emlékem a csernátoni tábor, ahol agyagoztunk, kürtős kalácsot sütöttünk, s az általunk gyűjtött köveket kifestettük – magyarázta Juhos Csanád.

Gál Kincső is iskolába megy, s már tudja, hogy nagy változás előtt áll.

– Ott minden más lesz, a teremben padok lesznek, és egy nagy tábla is. Tanulni és kézműveskedni fogunk a tanítónénivel. Itt az óvodában sokat játszottunk, rajzoltunk, néha feladatlapokat is oldottunk. Hiányozni fognak a társaim, és az óvónénik is. Fontos nekem ez az óvoda, mert itt mindenki kedves, mosolygós, és finom az étel is – tette hozzá.

Az kicsit aggasztja, hogy barátnője, Páll Anita nem lesz vele, ő ugyanis még egy évet csipikés marad.

– Idén még itt maradok, de jövőre én is iskolába megyek, s várom, mert szeretek tanulni. Itt a Csipikében nagyon jól érzem magam, szeretem a társaimat és az óvónéniket. Kincsővel mesemondó versenyen is voltunk. A kedvenc mesém a Három kismalac, ahol a malackák túljárnak a gonosz farkas eszén. Én otthon anyának szoktam segíteni mosogatni, s apának egyszer segítettem fát festeni – közli, majd hozzáteszi –, ha iskolás leszek, vissza fogok jönni meglátogatni az óvónéniket.

Mikó Zenkő is marad még egy évet az oviban, de nem bánja, mert mint fogalmazott „imád itt lenni”.

– Fontosak számomra az óvónénik, és sok okos dolgot tanultam tőlük, például madarat rajzolni, vagy azt, hogy a papírt, az üveget külön kukába kell tenni, védeni kell a természetet, és nem szabad egymással verekedni. Szeretek mesét hallgatni, az Anna, Peti, Gergő-történetek a kedvenceim, otthon anya is sokat olvas nekem – tette hozzá.

– Én is maradok még az oviban, de jó is ez, mert itt jókat lehet játszani, és az ebéd is nagyon finom. Sok verset, éneket tanultam az óvodában. Reggeli után egy kicsit tanulunk, aztán játszunk, megyünk a tornaterembe vagy az udvarra. Ebéd után lefekszünk aludni, s ébredés után megyünk is haza – sorolja a napi rutint Ábrahám Borbála.

Péter Dávid búcsúzik az óvodától, de reméli, hogy a tanulás mellett marad ideje a játszásra, a kikapcsolódásra is.

– Szeretek tornászni, kirándulni, de tanulni is kell, hogy okosak legyünk, s tudjunk felelni a kérdésekre. Az óvónéni mindig azt mondja, hogy oda kell figyelni egymásra, nem szabad bántani a másikat, és csúfolkodni sem szabad.

– Én majd a tanítónéninek is mesélni fogok az óvodámról és a barátaimról. Most a Csillag csoportba járok, de az iskolában a Méhecske csoportba leszek. Várom már, de azért szeretnék még visszajönni ide is – mondta Kovács Ábel.