Minden verseny egy kaland

Deák Iringó, a baróti Gáll Mózes Általános Iskola hetedikes diákja szeret verset, mesét mondani, kedvenc tantárgya a biológia, szabadidejében ukulelén tanul játszani. Legutóbb a nagygalambfalvi általános iskola által 19. alkalommal meghirdetett „Fától fáig, verstől versig” online szavalóversenyen dicséretben részesült. A diáklánnyal és Benedek Erika magyartanárral az online vetélkedőkről és azok hozadékáról, a felkészülésről beszélgettünk.

– Iringó nyitott, érdeklődő, törekvő diák. Lehet, hogy nem az irodalom a kedvenc tantárgya, de elég vállalkozó szellemű ahhoz, hogy kipróbálja és fejlessze magát a szövegmondás területén is – mondta Benedek Erika magyartanár.

Iringó Kányádi Sándor: Valaki jár a fák hegyén című versével nevezett be a versenybe. Az elért eredmény elismerést és visszaigazolást jelent számára, hogy jó úton halad. 

– Meghallgattam a versenyzőtársaim szavalatát és az első gondolatom az volt, hogy semmi esélyem sincs. Erősnek találtam a mezőnyt, tehetségeseknek a szavalókat. Aztán az eredményhirdetés rácáfolt a félelmemre – tette hozzá mosolyogva.

A járványhelyzetre való tekintettel ebben a tanévben online zajlottak a versenyek, aminek az élő kapcsolatot előnyben részesítő diáklány nem örült.

– Nekem így nehezebb volt, mert számomra sokat jelent a szemkontaktus és hogy lássam, hogyan reagálnak az előadásomra – fejtette ki.

– Az online térben, mint minden, a felkészülés is teljesen más. A személyes tanári jelenlét hiánya a felelősség és a munka egy jó részét is áthelyezi a diákra. Ehhez aztán mindenki másként viszonyult, van, aki előtt ezzel kinyílt a világ, önállóan keresgélt, olvasgatott, válogatott a művek között, megtalálta a neki tetszőt, és készült tudatosan. Van, aki, ha nem „dolgoztatják”, nem is dolgozik. Megváltoztak a tanácsadási lehetőségek, kevesebb jutott tanári tanácsból, viszont nagyobb önállósággal készültek a gyerekek. A verseny pezsdítő izgalma is teljesen elmarad, bejelentkezés, csatolmányok küldözgetése, minden személytelenné válik, ugyanakkor egy új lehetőség egy más felületen való megmutatkozásra – magyarázta a pedagógus.

A hetedikes diáklány a Vidám Versek Versmondó Versenyén több alkalommal is részt vett, tavaly dicséretet kapott, idén januárban az érdi Kőrösi Csoma Sándor Általános Iskola Katyika meg Matyika határon túli mesemondó és szavalóversenyen harmadik helyezést ért el.

Minden vetélkedő plusz munkát, erőbefektetést igényel diáktól, pedagógustól egyaránt, azonban mindig van miből erőt meríteni.

– Amikor tanítok, nevelek, felkészítek, versenyzünk, vagy egyszerűen csak együtt vagyunk a gyerekekkel, úgy érzem, értéket teremtek. Látom, hogy dolgoznak, alkotnak, csiszolódnak, törekszenek arra, hogy magukhoz képest jobbak legyenek, és látom, hogy tényleg egyre jobbak, egyre érettebbek, egyre tudatosabbak, ez erőt ad. A verseny egy játék, amelyben kipróbálhatjuk magunkat, megtapasztalhatjuk, hogy másokhoz viszonyítva kik vagyunk, milyenek vagyunk. A gyerekek szeretnek játszani, különösen, ha már megtapasztalták ennek a játéknak az izgalmát. Mindig a gyerek jelentkezik, hogy ő szeretné kipróbálni magát. Igazából ez a lényeges gondolat, a verseny játék, játszd lazán, légy benne önmagad, éld át tudatosan minden pillanatát, vidd magaddal a tapasztalatokat. Minden verseny egy beavatás, utána más lesz az ember, több. A diák tapasztalatokat nyer, elsősorban önmagáról, arról, hogy mire képes, hogy hogyan viselkedik stresszhelyzetben, miként viszonyul mások sikereihez, hogyan a saját kudarcához, mennyit és hogyan szeretne megmutatni önmagából. Megtanulhatja elhelyezni magát „idegen” viszonyítási rendszerben. Minden megmérettetés egyfajta tükör, lehetőség az önreflexióra, arra, hogy jobban megismerjük önmagunkat, hogy megtaláljuk a világban a legnekünkvalóbb helyet. És minden verseny kaland is, az ismeretlen felfedezése. Lehetőség arra, hogy együtt legyünk társakkal. Távolabbi versenyekre való utazáskor nagyon élvezzük az együtt utazást, az együtt fekvést, kelést. Kitűnő alkalom a tanár-diák kapcsolat elmélyítésére, új barátok szerzésére, igazi közösségi élmény. Ilyenkor a verseny már csak ráadás – magyarázta.

Arra a kérdésre, hogy mit jelent a pedagógusnak a tanítvány sikere, mosolyogva válaszolt.

– Az értékteremtés, az alkotás öröme, megfűszerezve a másik ember sikeréből fakadó örömmel. Konfucius azt mondta: „ha egy évre tervezel, ültess rizst, ha 10 évre, akkor fát, ha 100 évre, akkor neveld és oktasd gyermekeidet.” A tanítványaim sikerei, eredményei adják a jövő perspektíváját, a sikerélményt, a motivációt, a belső üzemanyagot a folytatáshoz – mondta.