Mozaik – Hangutánzó seregély

Míg augusztusban a szántó traktor után napszámos gólyák szorgoskodnak, szedik össze a földkupaccal kifordított csimaszokat, pockokat – aminek a gazdák örülnek, addig októberben a szőlőszüretre érkezett seregélyeknek már nem örvendenek.

A seregély a fekete rigónál picivel kisebb, rövid farkú madár. Sokan összekeverik a két fajt talán a sárga csőr miatt, ami a seregélynél csak tavasszal ilyen színű. Igen gyakran hallom, hogy „nálunk a vén almafa odújába költ a fekete rigó” vagy „a villanyhuzalon ülve énekelt a fekete rigó, a fészke is ott van az oszlop végén a nyílásba”. Na, ez a két dolog egyáltalán nem jellemző a fekete rigóra, egész biztosan kijelenthetjük, hogy nem fekete rigó énekel a villanyhuzalon, nem költ odúban és üregben, a seregély viszont igen. Ha pedig a két madár énekét akarnánk összehasonlítani, akkor a fekete rigó flótázó éneke mellett a seregélyé valami csikorgásnak tűnhet. Én kimondottan szeretem a seregély „dalát”, amikor alkalmam nyílik mindig meghallgatom, az is nagyon tetszik ahogy a szárnyait mozgatja „csikorgás” közben, látszik rajta, hogy egészen beleéli magát, sőt, olykor különböző tárgyak zaját is beleszövi énekébe. Jó hangutánzó madár. A februári „huncut a bíró” kiáltás is a seregélytől származik, ugyanis a sárgarigó csak májusba érkezik haza.

A seregélyek nyáron már csapatokba verődnek, a családok, szomszédok összetartanak, közösen járják a legelőket. Juhnyájak, tehéncsordák társaságában gyakran látni, azonban – amint érni kezd a cseresznye – azonnal megjelennek a gyümölcsösökben.

Évek óta gondozom a házunk melletti lugast, nyáron árnyékot tart, az indák között esténként verebek gyülekeznek, hosszasan csivitelnek, mire pihenőre térnek. Ősszel nem szedem le a beérett fürtöket, csak annyit, amennyit elfogyasztunk: a többit a madaraknak hagyom. Azonban az idén nem jelentkeztek a seregélyek, de azért reménykedem, hogy megjelennek és feltankolnak, mielőtt útra kelnek. Addig is a szomszéd ház csatornájában fürdőző széncinegében gyönyörködöm.

Kelemen László