Művészeti sikerek

A sepsiszentgyörgyi Plugor Sándor Művészeti Líceum magánének szakos diákjai kitűnő eredményeket értek el a 12. Crai Nou versenyen, írtuk meg korábban. Folytatjuk a díjazottak bemutatását, Simon Piroska két tanítványával, a harmadik helyezett Dálnoki Honorátával és Sylvester Adriennel beszélgettünk a felkészülésről, a művészetis életről, a tervekről.

– Nagyon büszke vagyok mindkét diákomra. Adrienn szorgos, kitartó, nyitott, energikus, értelmes lány, aki hamar felfogja és megérti mindazt, mit mondok neki szakmai szempontból, és könnyen gyakorlatba is tudja tenni. A színpadon az izgalom és stressz abban segíti, hogy a legtöbbet és legjobbat hozza ki önmagából. Honoráta zárkózottabb, nyugodtabb, érzékeny, szorgos lány, aki nem adja fel, és mindig a legjobbat szeretné kihozni magából. Az elismerés pozitív visszajelzés a munkánkra, hiszen nagyon sok gyakorlás van a háttérben. Ezúton szeretném megköszönni a korrepetitorunknak, Ambrus Sándornak a segítségét, munkáját – mondta Simon Piroska.

Egy versenyre való felkészülés időt, energiát vesz igénybe mind a diákok, mind a felkészítők részéről.
– Ez csapatmunka, ahol mindenkinek fontos szerepe van. A bátorítás, pozitív visszajelzés, részletes magyarázat, gyakorlás, önbizalom a legfontosabb. A cél az, hogy a versenykiírásnak megfelelően kiválasztott énekeket a diák a legjobb tudása szerint bemutassa. Színpadra fellépni és előadni egy darabot nem egyszerű, nagy bátorság kell hozzá, de csak így lehet megtanulni az izgalmat kezelni, színpadon mozogni, előadni – tette hozzá a pedagógus.

Dálnoki Honoráta tizenegyedikes diáklány első alkalommal vett részt hasonló versenyen. A zsűri harmadik díjjal jutalmazta, ami egyfajta visszaigazolás számára, hogy jó úton halad, és egyben motiváció a folytatásra, a kitartó munkára.

– Nagyon örültem ennek az eredménynek. Ez ösztönöz arra, hogy továbbra is küzdjek és dolgozzak azért, hogy ehhez hasonló eredményeket érjek el. Tudatosítja benne, hogy kitartó munkával és odaadással sikerülni fog a kitűzött célt elérni. Arra sarkall, hogy ne adjam fel, hanem továbbra is küzdjek, és a legjobbat hozzam ki magamból. Mivel online zajlott a verseny, ez megkönnyítette a dolgom, mert nem izgultam, és nem kellett aggódnom, hogy emiatt nem tudok teljesen a darabokra összpontosítani. Bevallom, lámpalázas vagyok, dolgozom rajta, hogy leküzdjem, és úgy érzem, sikerül is – magyarázta Honoráta.

Meglátása szerint egy előadóművésznek sok mindenre kell figyelnie.

– Fontos, hogy a maximumot hozzuk ki magunkból, belebújjunk a szerepünkbe, technikailag rendben legyen, a szöveg és mondanivalója is érthető legyen a közönség számára. Mindehhez sok gyakorlás szükséges, hiszen a tehetség az csak egy adottság, amit kapunk, de ha nem dolgozunk, és nem vagyunk kitartóak és következetesek, nem lehetünk sikeresek – fejtette ki.

Honoráta az éneklés mellett zongorán játszik és klarinétozni is tanul. Mint fogalmazott „egy művészetis diák napja mozgalmas, tele van pörgéssel, vidámsággal, élménydús, de néha fárasztó is tud lenni, én mégis hálás vagyok, hogy a közösség tagja lehetek”.

Szabadidejét a családjával, gyakorlással tölti, a sorozatokat is imádja.

Sylvester Adrienn tizedik osztályos, de már több versenyen is részt vett. Kisdiákként népdalvetélkedőkön bizonyította tehetségét, több megyei első helyezést ért el, az országos szintig is eljutott.

– A tizedik Dunán innen, Tiszán túl című Kárpát-medencei Ifjúsági Népművészeti Tehetségkutató Versenyen a Pacsirtákkal vettem részt, ahol kiemelt arany helyezést értünk el. A mostani Crai Nou versenyen elért harmadik helyezésemre vagyok a legbüszkébb, mivel rengeteg munkám van benne. Sok türelmet és kitartást, gyakorlást vett igénybe, a támogatásért, a biztatásért köszönettel tartozom a felkészítő tanáraimnak. Számítottam erre az eredményre, mivel rengeteg munkát fektettem bele, minden nap gyakoroltam. A díj, az elismerés önbizalmat ad, és bizonyítja, hogy igenis megéri minden nap gyakorolni, dolgozni, fejlődni – mondta Adrienn.

Az a tény, hogy online zajlott a verseny, megkönnyítette a helyzetét, nem kellett a lámpalázzal küzdenie.
– Lámpalázas vagyok, de amint színpadra állok magamra és a feladatra koncentrálok, s megszűnik a szorongás, izgatottság. Az előadónak több szempontból is kell figyelnie magára, a légzéstechnikára, a színpadi megjelenésre és sorolhatnám. Meglátásom szerint a sikerhez nem elég a tehetség, a legfőbb dolog a kitartás, az önmagaddal szembeni küzdés és a szorgalom – emelte ki.

A művészetis diáklétet mindenki másként éli meg, Adrienn számára kicsit megterhelő, mert a szakórákon és a tanórákon is igyekszik jól teljesíteni.

– Délelőtt szakórák vannak, délután az általános tanórákkal folytatjuk. Reggeltől estig iskolában vagyunk, de megéri, mert fejlődünk. Az iskola számomra a második otthonom, mivel a nap nagy részét itt töltöm – tette hozzá.

Adrienn zongorán játszik, a szabadidejében néptáncol a Kincskeresők együttesben, zenét hallgat, gyakorol, és a barátaival szórakozik. Tanulmányait a nagyváradi Partiumi Keresztény Egyetem zenepedagógiai szakán szeretné folytatni.