Ölyvekről mindenkinek

Hogyan lehet megkülönböztetni a lesőfán ülő ölyvet a sastól? A mezei pocok populációjára milyen hatással van, veszélyezteti-e a faj fennmaradását a T-fák működtetése, van-e természetes ellensége az egerészölyvnek. Ilyen és hasonló kérdéseket intéztek Ambrus László nyugalmazott tanár–ornitológushoz április elején, a Lesőfákat az ölyveknek címmel, a nappali ragadozó madár védelmi programra keretében megszervezett előadáson.

Javarészt diákokkal telt meg Kőröspatakon a kultúrotthon, de voltak a teremben fiatalok, és az idősebb korosztály képviselői is eljöttek, mert érdekelte őket, hogy a község területére kihelyezett T-fáknak milyen gyakorlati szerepe van, mit mond erről az előadó.

Ambrus László a madártant humorral fűszerezve tálalta, saját tapasztalatait is megosztva, így nem csoda, hogy az egyórás előadás végén nem akarták elhagyni a termet a diákok.

Nem csak elmondta, de be is mutatta az ölyv, a sas testtartását, amiből azonnal kitűnt a különbség. A mezei pockokért ne kell aggódni, nyugtatta meg a kérdezőt, mivel interaktív volt az előadás – mert egy pocokpár évente kilenc–tízszer is fial, és egy alomban 5–10 kölyök nevelkedik. Ugyanakkor azt is megtudtuk, hogy egyetlen mezei pocok egy hónap alatt egy kilogrammos kenyérhez szükséges gabonát fogyaszt el. „Lehet számolni, hogy egy család egy év alatt mennyi kárt okoz a földművelő gazdának”. Azt is megtudtuk, hogy egy egerészölyv naponta 5–6 pockot is elfogyaszt. Ezekből az adatokból kiderül a T-fák hasznossága, ami hatékonyabbá teszi a ragadozó madarak vadászatát. Azt is figyelembe kell venni, hogy míg nappal az ölyvek addig éjszaka a baglyok használják a lesőfákat. És még egy fontos szerepük van a T-fáknak, mégpedig helyhez kötik a ragadozó madarakat, így tavasszal nagy eséllyel költenek a környéken. Megmaradásukat, költésüket mesterséges fészkek kihelyezésével lehet ösztönözni.

Kelemen László