Pintyike, a kiscsirke

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy tyúkocska. Tél volt, de egyszer csak hirtelen kisütött a nap, elolvadt a hó, kinyíltak a hóvirágok. A tyúk elindult, s ment mendegélt, keresett egy fészket. Egyet talált is, és tojt egy tojást, majd elment élelmet keresni. Talált egy házat, volt ott egy ember, kért tőle élelmet. Visszament a fészekre, s mindennap tojt egy tojást, majd ráült, hogy melegítse. Egyszer valami reccsenést hallott, s hát előbújt egy kiscsirke. Egyet aludtak, és másnap egy újabb kiscsirke bújt elő a tojásból.

Ahogy teltek a napok, a kiscsirkék mind kijöttek a tojásból. Azután elindultak mind élelmet keresni, elől ment a tyúkanyó, a kiscsirkék követték. Egyszer egyik elkóborolt a sorból. Találkozott egy kislánnyal az erdőben. A kislány felvette a tenyerébe.

– Merre jársz, e kiscsirke? – kérdezte. – Eltévedtél? Mi a neved?

– Csip-csip! Pintyikének hívnak, hiányzik az anyukám, és a testvéreim! Kérlek, vigyél haza! – csipogta a kiscsirke.

– Hol laksz?

– Egy barnás fészekben, ami tele van szénával – válaszolt a csirke. – Ott laknak a testvéreim is.

A kislány hazavitte magához, adott neki enni, inni, majd elindultak megkeresni a tyúkanyót. Látták a lábnyomokat, és követték azokat. Már nagyon sokat mentek, amikor a tyúkanyó meghallotta a kiscsirke hangját, és odaszaladt, a kiscsirkék követték. Így találkoztak.

– De jó, hogy megvagy! – mondta tyúkanyó.

– Szia, mama! Nagyon hiányoztál!

Pintyike elmesélte, hogy a kislány segített neki. Tyúkanyó megköszönte, és azt mondta: „Jó tett helyébe, jót várj!”

Eltelt pár nap és a tyúkanyó egy kosár tojással jutalmazta meg a kislányt a segítségért. A kislány nagyon örült, mert éppen közeledett a húsvét.

Boldogan éltek, amíg meg nem haltak.

A szárazajtai óvoda Zümikék vegyes csoportja által kitalált, és Farkas Éva  óvónő által lejegyzett mese második díjat nyert a Hófehérke Napközi Otthon Csöppnyi családkalandok című meseíró és -illusztráló pályázatán.