Pszichopedagógus és tanár

A szakmákat bemutató sorozatunkban dr. Antalka Ágota pszichopedagógus, a Babeș–Bolyai Tudományegyetem társtanára, szakkönyvíró mesél arról, hogy milyen körülmények játszóttak közre abban, hogy ezt a hivatást választotta.

– Sok minden érdekelt, ezért nehezen tudtam dönteni. Végül három egyetemre felvételiztem sikeresen. A harmadikról hamar kiderült, hogy nem az én világom, a másik kettőt elvégeztem. Akkor úgy gondoltam, magyar nyelv- és irodalomtanár leszek, a pszichológia csak érdekelt. Végül megmaradt az irodalom iránti szeretetem, de a pszichológia és neveléstudományok terén tanultam tovább, s azóta is ezen a területen dolgozom, és képezem magam. Meggyőződésem, mindannyian céllal jövünk a világra, s mindannyiunknak megvan a maga feladata. Megtanultam, hogy legyen bátorságom rábízni magam egy felsőbb erőre, s ha az másfelé visz, mint ahogyan én terveztem, nyitni az új felé. Hiszem és vallom, mindegy, mi a hivatásunk, míg azt örömmel s kitartással tudjuk végezni. Ebben nem tudnék kompromisszumot kötni – jelentette ki.

Tizenhárom éve a Babeș–Bolyai Tudományegyetem sepsiszentgyörgyi kihelyezett tagozatán tanít, és a kisegítő iskola munkatársa.

– Az egyetem a szellemi kihívást jelenti számomra, folyamatos fejlődésre, tanulásra késztet, tartani kell a lépést az új elméletekkel, kutatásokkal, technológiákkal. Meggyőződésem, hogy egy pedagógus nemcsak az elmondott tananyaggal, hanem egész jellemével, magatartásával mutat példát, és nevel.

A kisegítő iskolai munkám egy lelki kihívás. Megtanított értékelni a kis dolgokat, alázatra és türelemre nevel. Itt az a legfontosabb dolgom, hogy felkészítsem őket az életben való boldogulásra, hogy érezzék, ők is lehetnek valamiben jók és hasznosak, még ha hiányosságokkal is indulnak a nagy átlaghoz képest. Az egyetemen másra fektetődik a hangsúly. Ma bárki végezhet egyetemet, de a nagy kérdés, tud-e majd vele mit kezdeni. Manapság minden információ megtalálható az online felületeken, azonban ez nem jelenti azt, hogy nem kell egy alaptudással rendelkeznünk, hiszen egy gép nem tud szintéziseket gyártani helyettünk, vagy alkalomadtán nem tud helyettünk hozzászólni bizonyos témákhoz. Ami az ember fejében van, azt senki nem veheti el, s csak azt birtokoljuk, amit megtanultunk. Erre ösztönzöm a hallgatóimat. Hogy minél többet olvassanak, s gondolkodjanak. Ne féljenek megkérdőjelezni dolgokat. Ne engedjék, hogy helyettük mások gondolkodjanak. Akik ezeket elsajátítják, azok már birtokolni fogják a szerénységet, a szakmai alázatot, a tudás iránti tiszteletet is. Ezeket a dolgokat tartom alapvető s közvetítendő értékeknek – tette hozzá.

Minden nap kihívás, egy újrakezdés s egy ajándék. A karantén alatt online végezte a munkáját, szakmai önkéntes feladatokat látott el.

– A feltöltődést nálam a család, egy jó könyv, a sport s a közeli barátaim jelentik. Nem csinálnék mai eszemmel semmit másként, mert mindenből tanultam. Talán az írást kellett volna hamarabb felvállalnom, de tudom, nem véletlen az sem, hogy így alakult, mostanra értem meg rá – magyarázta.
Újabb könyve, mellyel elnyerted a Magyar Állam Kulturális támogatását is, a karantén alatt jelent meg, s áprilisban mutatták volna be Budapesten a könyvhéten, azonban a járványhelyzet miatt erre egy későbbi időpontban kerül sor.

– Az elmúlt napokban értesített a kiadóm, hogy megkezdték a könyvesboltokba való kiszállításokat Magyarországon és itthon is. Gondolom, amint lehetségessé válnak a rendezvények megtartásai, sor kerül könyvbemutatókra is, a kiadó tervezi a nagyvárosokban itthon és Magyarországon is. Az elkövetkezőkben folytatom, amit eddig is csináltam: egyelőre online tanítok, konzultálok és írok. A kiadómnak (Mentor Könyvek) nagy tervei vannak, én meg igyekszem mindent a megbeszéltek alapján betartani, nyár végéig két újabb könyvvel kell elkészülnöm – emelte ki Antalka Ágota.