Régi idők karácsonya

A karácsony minden gyermek számára a csodavárás időszaka, és felejthetetlen emlékeket őriz ebből az időszakból minden felnőtt. Dr. Kinda Eleonóra, a Székely Mikó Kollégium református vallástanárának a lelkében is ott él a gyermekkori karácsonyok emléke. Írását olvassátok szeretettel!

Adventben mindig gyermeki lelkülettel készülök a karácsonyra, Jézus születésnapjának a megünneplésére. Ennek a ráhangolódásnak szerves része az adventi gyertyagyújtás, a karácsonyi díszek készítése, valamint a Názáret és Betlehem közötti út újabb és újabb megtétele, amely során a tanítványaimmal együtt minden évben tanúi lehetünk a pásztorok és a keleti bölcsek látogatásának a szent családnál, a betlehemi istállóban.

Most bár másként történik ez a karácsonyi készülődés, mint gyermekkoromban, de mégis mindig van benne valami, ami gyakran eszembe juttatja a gyerekkorom áldott emlékű karácsonyait, és ez nem más, mint a karácsonyi műsor, amiben most már vallástanárként veszek részt. A gyermekkorom egyik legszentebb emléke a karácsonyi műsorra történő lázas készülődés volt. A verstanulás drága nagymamám segítségével történt, aki közben sokat mesélt az ő gyerekkori karácsonyi emlékeiről: arról, hogy miként hajtogatta a német katonával a papírcsillagot az első világháború idején, valamint milyen nagy élmény volt számára, ha meggyúlt a csillagszóró az egyszerűen feldíszített karácsonyfán. Gyerekkoromban a karácsonyi műsor próbái gyakran szánkózással értek véget az illyefalvi református Vártemplom tövében.
Otthon a szüleim és a nővérem sokáig vigyáztak, hogy nekem a karácsonyi angyalvárás igazi élmény legyen. Én is figyeltem arra, hogy a karácsony közeledtével szófogadóbb legyek, nehogy a viselkedésem miatt elmaradjon az angyal látogatása. Bármennyire is szerettem volna, sajnos soha nem sikerült találkoznom az aranyszárnyú angyallal, hisz mindig épp a templomi szereplésem alatt látogatott el hozzánk. Édesapám már szerencsésebb volt, mint én, hisz ő mindig találkozott, s gyakran beszédbe is elegyedett vele, ezért mindig elkésett a karácsonyesti istentiszteletről. Minden karácsonykor késő este édesanyámmal elmentünk a katolikus misére is, ahol a gyerekek betlehemes játékot mutattak be.

Legnagyobb vágyam lett volna egy ilyen betlehemes játékban pásztor lenni, bár tudtam, hogy kislányként inkább csak angyal lehetnék.

A templomból hazafelé végignéztük a faluban, hogy hol járt már az angyal, erről az ablakból látszódó, feldíszített és kivilágított karácsonyfa árulkodott. Természetesen a legnagyobb élményt az jelentette számomra, amikor a házunkhoz közeledtünk, hisz mindig egy csodálatos izgalommal keveredő boldogság kerített a hatalmában, amikor megláttam a szobánk ablakában ragyogóan csillogó karácsonyfát, ami sejtelmesen jelezte, hogy nálunk is járt már az angyal.

Otthon a családban mindig szűk körben ünnepeltünk karácsony este. Ilyenkor elengedhetetlen eleme volt a vacsorának a töltött káposzta, valamint a disznóvágásnak köszönhető kolbász, disznófősajt és sok más finomság. A karácsonyi sütemények sorát a zserbószelet és a különféle kalácsok gazdagították, amelyek közül én a legjobban a diós kalácsot szerettem, míg a nővérem kedvence a rahátos kalács volt. Természetesen miután kisült a friss kalács, gyakrabban megfordultunk a kamrában, ahová ellenállhatatlanul csábított az illata.

Karácsony nagyszombatjának délelőttje rendhagyóan telt a számunkra. A töltött káposzta illatával átitatott konyhánkban gondosan készítettük elő az angyalkának a korábbi évekből megmaradt díszeket, amelyek mindig egy kicsit felújításra szorultak. Közben gyakran a tekintetem az ablakra tévedt, hisz tudtam, hogy ilyenkor röpködnek az angyalok, akik figyelik a gyerekeket. Édesapám, aki kint szorgoskodott, többször is látta az elsuhanó angyalokat a házunk felett, de sajnos, én mindig lemaradtam erről a csodálatosnak hitt látványról. Közben gondosan felkötöztük a szaloncukrot is, ami időnként házi készítésű volt, és kiraktam a belsőszoba asztalára, hogy onnan felhasználhassa majd az angyal. Mindig csodálkoztam azon, hogy miként tudja észben tartani az angyal azt, hogy minden évben ugyanazt a karácsonyfa-égősort hozza vissza hozzánk.

Hálás vagyok a Jóistennek, hogy korábban édesanyaként, most meg vallástanárként élhetem át, a tanítványaim csillogó tekintetét látva, az igazi karácsonyi boldogságot, hisz ilyenkor rengeteg élményt és örömet kapok tőlük, ami akkor is megtartó erőt jelent számomra, amikor a szeretet lángja halványabban ég.

Mindenkinek Istentől megáldott, békés és szeretetteljes karácsonyi ünneplést kívánok!