Sepsiszentgyörgy gyerekszemmel

Hetek óta szervezkedünk, tanácskozunk arról, hogy mi a legjobb útravaló, egy nagy ovisnak, aki hamarosan a legkisebb iskolás. Kemény nézőpontváltás két hónap vakáció után óriásból egyszerre kicsi lenni. Mindenki átmegy ezen, kikerülni nem lehet.

Hogyan segíthet ezen egy pedagógus, egy nevelő, egy szülő? Egyféleképpen, mondják a szakemberek: ott van, a gyerek mellett. Erre mondtuk mi, Benedek Elek Napközi Otthonos óvónénik: mutassuk meg, kik ők, honnan jönnek, hová tartanak, kik állnak mellettük.

Így barangoltunk el első nap a régi városközpontba, és mondtuk el a gyerekeknek nemcsak a Szent György-legendát, de Bucsi Zsolt tiszteletes úr tolmácsolásában azt is, hogy ősi templomunkban elcsendesedve halkan meg lehet hallani bármily nehéz helyzetben a Jó Isten szavát. Második nap a Dr. Fogolyán Kristóf Megyei Sürgősségi Kórház munkaközössége fogadta a gyerekeket, és tartalmat adtunk annak a szónak, hogy „szülőváros”. Kedves doktornénik és doktorbácsik mutatták be az életmentő gépeket, eszközöket, s mert az óriások foga hamarosan cserélődni kezd, 3 fogorvost is meglátogattunk, hadd erősítsék meg még egyszer az óvónénik és szülők mindennapos tanácsait: fogmosás reggel-este, s ha lehet, 4 havonta látogatás a kedvenc fogorvosnál. Nem kötelező, de előbb vagy utóbb, sajnos, muszáj.

Harmadik nap kisvasútra ültünk, és Sugásfürdőre utaztunk. Negyedik nap városunk polgármesterét látogattuk meg, azt az embert, akiről annyit tudtak a gyerekek, hogy ő az, aki elintézi, hogy minden héten egyszer az Arénába buszozzunk, pedibuszt szervez, amiről folyton lekésünk, és anya ideges ezért, apa főleg akkor morog, ha nem kap parkolóhelyet, de a nagyi is szokta emlegetni.

S hogy mire voltak kíváncsiak? Hát arra, hogy mikor lehetnek ők a polgármesterek? Tényleg olyan jó mindenkinek parancsolgatni? Igaz, hogy minden polgármester kicsit király is? Boldog a polgármester? Lesz dinópark a városban? Ezekre a kérdésekre a város első embere, akinek nemcsak lehetőségei, de kemény kötelezettségei is vannak, azt válaszolta: egyszer ki kell járni az iskolát!

Tehát, újra visszatértünk a kezdeti témához: hogyan lesz óriásból kicsi iskolás?

Három csoportnyi gyerek fedezte fel, járta be együtt a várost, nem voltak román és magyar gyerekek, együtt volt a 3 csapat óriás és reméljük, megértettek minket, az egész projektünk üzenetét: együtt sokra képesek, ez mindannyiuk szülővárosa és az iskola, ahová együtt indulnak majd, mindannyiunk feladata.

Az egész város mellettük áll és hiszünk bennük, hogy 12 év múlva régi szokás szerint megkeressük őket a végzős tablón és csak annyit mondjunk: jó csapat volt, jó volt velük dolgozni. Sok sikert minden nagy-óvodásnak!

Ezúton szeretnék köszönetet mondani Kiss Brigitta, Váncsa Magdolna, Hajdu Laura, Szabó Tünde, Manole Simona Kinga és Damian Diana kolléganőknek az ötletért és felelősségvállalásért, valamint a dajkáknak: Molnos Katalin, Ambrus Kinga és Urkon Évike, a türelmes és következetes csapatmunkáért.

Kádár Enikő óvodavezető