Slágerbagázs Bak-módjára

Én a „nyolc óra munka, nyolc óra pihenés, nyolc óra szórakozás” elvét kritikán alulinak tartom, inkább az „az légy, aki vagy, csak érezd jól magad” és a „jó kedvem van végre, jó a társaság” egyvelegére teszem a voksom. S mert fontos számomra az elismerés, „lehet zöld az ég és kék a fű” számomra minden, ami tudományosan bizonyított, egyszerű.

De „nem szállunk ki a hajóból, nem, nem” alapon ragaszkodom a véleményemhez, és ha mégis „hirtelen elpattan egy húr”, sebaj, mert ugyebár „mindenki másként csinálja” alapon „én megemelem a kalapomat, és megmutatom az igazi arcomat”, jöjjön bármi, nem tágítok, mindig magam vagyok. De te „kell, hogy várj, várj is meg, ne félj újra visszajövök”, csak türelemmel várd ki, amíg lehiggadok, mert olykor nekem is szükségem van „magányos csónakra”, hisz „a legtöbb ember ott hibázza el, hogy néha léhán álmodozni mer”, ami nem szokásom, de utálom, ha mindig a higgadtságot várják el tőlem, hisz emberből vagyok én is.
Szeretek pihenni, nassolni, jókat enni, inni, de nálam az igényesség a legfőbb erény, habár „én szeretni jöttem, erre születtem, tisztán állni eléd”, mégis van az a hely, ahol megpihenek, mert „kell ott fenn egy ország, mely bárkit átölel”. Érted, nem érted, az „de az élet szép, s a lemezgyárat felhívtam, és emlékül neked ezt a dalt írtam”, ami meg van mixelve, mint ez az élet.

Nos, nem hiába „járom az utat, a macskaköves utat”, ami erőssé, állhatatossá és magabiztossá tesz, ígérve, hogy „egyszer megjavulok én, jó leszek majd”, mert ugyebár ígérni mindenki tud. De én „nem adom fel, míg egy darabban látsz!”, és neked is ajánlom, hogy „lépj ki a csendből, a sötétből, szeress szívből!”, mert „élni, óóóó… félnek az embe­rek…”, és ha te is így gondolod, használj ki minden pillanatot, ésszel-félsszel, szabadon-(ha) vadon, sírva-nevetve, mindent bele módon, szeretve.

Csákány Zsuzsanna