Szünidős emlékek

Régi vakációs emlékeket felelevenítő sorozatunkban Vikol Katalin, a kézdiszentléleki Apor István Általános Iskola földrajztanára mesél gyerekkori nyári élményeiről.

– Mesés gyerekkorom volt. Minden vakációt falun, a nagyszülőknél töltöttem. Előfordult, hogy brassói rokonoknál voltam pár hetet. Ott alapozódott meg a románnyelv-tudásom is. A nap nagy részét a szabadban töltöttük, játszottunk, fürdőztünk a patakban, fára másztunk, ettük az éretlen és érett gyümölcsöt, és sokat voltunk együtt a többi gyerekkel. Miután megtanultam olvasni, ez lett az egyik kedvenc elfoglaltságom. Rengeteget olvastam. Néhányszor táborban is voltam, de akkor még nem volt olyan sok lehetőség, mint most – mesélte a pedagógus.

Nagyon sok kedves emléket őriz a nagyszülőknél töltött nyarakról, az maga volt a korlátlan szabadság.

– Emlékszem a nagyszülők udvarán lévő diófára, amire még az ételt is feladta nagytatám, csak egyek, az alsó ágán lévő hintára, ami a törzshelyem volt. A késő estig tartó bújócskázásokra és az indiánosdira a Feketeügy partján. Babaház volt a tornácon és minden barátnőnél, fociztunk a fiúkkal. A nagymamák almás rétesére és buktájára. A zsíros- és vinetéskenyérre, és persze arra, hogy minden nap délig aludtam – tette hozzá.

Szeretett a falubeli gyerekekkel játszani, de egyedül sem unatkozott, és a nagyszülőknek is segített a ház körüli teendőkben.

– Kiskoromban szívesen babáztam. Volt két kedvenc babám. Az egyiket csak csodáltam, nem igazán játszottam vele, és másnak sem engedtem. Ez a babám ma is megvan. A másikat mindenhova vittem magammal. Később inkább a mozgalmasabb játékok érdekeltek. Sok fiú volt a környezetemben, így az íj- és parittyakészítés sem volt idegen tőlem. Sokat fociztunk is. Olvasmányaink hatására az indiánosdi lett a kedvencünk. Volt feladat is, habár a nagyszülők eléggé elkényeztettek ilyen szempontból. De elmosogatni, segíteni a takarításban és a veteményesben, zöldet szedni a nyulaknak, elszaladni a boltba valamiért, részt venni a takarásban vagy a mezei munkában, azért előfordult. És persze, ahogy nőttünk, úgy nőttek a feladataink is. Gimnazistaként majd középiskolásként még több időt töltöttem olvasással, sokat bicikliztünk, és olyan is volt, hogy rendszeresen jártam édesanyámmal „munkába”. Cukrászdában dolgozott, és én ott szívesen segédkeztem neki – emelte ki.

A szülőkkel való nyaralásra is szívesen emlékszik vissza.

– A tengerpart, Bálványosfürdő, a Tündérvölgy, az ozsdolai erdő volt a közös nyaralások helyszíne. Minden nyáron együtt gyűjtöttünk gyógynövényeket és gombát – mesélte.

A vakációra felhagyott iskolai feladatokat az igyekezett minél hamarabb megoldani.

– Házi olvasmányok voltak és talán volt más is. Az biztos, hogy nem volt annyi feladat, hogy sok időmet lekösse, ugyanakkor azokat szinte azonnal megoldottam, hogy ne legyen gondom vele a vakációban. Egyébként ez iskolaidőben is így volt. Kisdiák és gimnazistakoromban még szombaton tanítás volt, és amint hazaértem, tanultam, hogy utána vasárnap estig a nagyszülőknél lehessek. Persze, a házi olvasmányok és más könyvek olvasása az folyamatos volt – mondta mosolyogva.

Meglátása szerint a mai gyerekeket rengeteg inger éri, s a virtuális világ is magával ragadja őket, de vannak, akik megtalálják az egyensúlyt, és igyekeznek aktívan tölteni a vakációt.

– Mi, felnőttek sokszor mondjuk, hogy a mi gyerekkorunk szebb volt. Nem tudom, így van-e? Az biztos, hogy más volt. Most más dolgok kötik le a gyermekeket, nincsenek, vagy nagyon ritkák a csoportos játékok, de látok sok aktív gyereket is. Rengeteg információ éri őket ezer forrásból, azokra is idő kell. Az internet sok mindent ad és sok mindent elvesz. Főleg időt! A mai vakációk sokkal több lehetőséget is tartogatnak. A határok megnyíltak, a turizmus virágzik, és rengeteg tábor, nyári program van, amiből választani lehet. Szerintem, most is jól és boldogan telnek a legtöbb gyereknek a vakációk – summázott.