Tanévkezdő gondolatok

A 2022–2023-as tanév szerkezetében jelentős módosítások történtek. Most kipihenten, és a nyári vakáció élményeivel feltöltődve, optimizmussal tekintek az új tanévre és pozitívan mérlegelem ezeket a változásokat.

A moduláris tanévszerkezet nem rossz, hisz az eddigi harmincéves pedagógusi és húszéves osztályfőnöki tapasztalataim alapján, az őszi vakáció tájékán a nagyobb diákok, főleg az általános iskola 5. és 6. osztályos tanulói is elfáradtak, így most ebben az időszakban minden diák vakációzhat, nemcsak az elemisták. Habár ez a vakáció lehetett volna egy héttel később is a halottak napjára való tekintettel. A 6–7 hetes oktatási időszakok sem rosszak, főleg a diákoknak, de pedagógusként tudjuk, hogy a vakációk előtti utolsó és a vakációt követő első tanítási hét tanulás szempontjából nem annyira intenzív a diákok részéről, a tanulásból történő „ki- és bemosakodás” miatt. Amire elindulna a gyerekeknek a tanulás iránti lelkesedése, arra a moduláris rendszer miatt ismét egy megszakítás következik a gyakori vakációk miatt. A karácsonyi, a februári, valamint a húsvéti vakáció időpontja szerintem rendben van, hisz eddig is, amióta kivették a februári félévek közötti vakációt, nagyon sok szülő kikérte az iskolából pár napra a gyerekét a téli időszakban, hogy ne maradjon el a családi síelés. Sőt, a bevállalósabb pedagógusok is feláldoztak pár tanítási napot „a sízés oltárán”, és elvitták az osztályukat pár napra „telelni”.

Azt is tudjuk, hogy a négy hivatalos vakáción kívül, még az új tanügyi törvény alapján lesz két tanításmentes, úgynevezett „iskola másként” hét és a „zöld hét”, amikor a gyerekek ismét kiesnek az elméleti oktatás bűvköréből, és a gyakorlati oktatásé lesz a főszerep. Az elképzelések szerint az előbbi „csodahetet” a sívakáció, míg az utóbbit a húsvéti vakáció után kell megszervezni a tanév végéig, 5 egymást követő tanítási nap során, amikor a gyerekek a tanórán kívüli vagy akár iskolán kívüli tevékenységeken vesznek majd részt. Ez a pedagógusra nézve nagy felelősséggel jár, és nemcsak szórakozást jelent, mint ahogy a laikusok elképzelik. Az új tanévtől vezetődik be egy teljesen új iskolai időszak, a „zöld hét”, amiről – a rendelkezésünkre álló eddigi értesülések alapján– az derült ki, hogy ezen a héten ki kell majd vinni a diákokat a természetbe. Ilyen jellegű tevékenységre eddig is sor került, főleg az elemi tagozaton, az úgynevezett „erdei iskola” során.

Osztályfőnökként úgy gondolom, hogy ilyenkor lehet majd elvinni a diákokat közös táborozásra, ami azért is előnyös, mert a nyári vakációban nagyon nehezen lehetett olyan időszakot találni, amikor minden diák részt tudott venni az osztálytáborban. Mindezek megszervezésére kedvező lenne, ha arról is gondoskodna a minisztérium, hogy ezeknek a „csodaheteknek” a programjait milyen büdzséből fogják fedezni, hisz ezek anyagi vonzattal járnak, és ha egy családban több iskoláskorú gyerek is van, ezek a tanórán kívüli programok nagyon megterhelik a családi költségvetést. Jó lenne, ha az ilyen programokra, kirándulásokra és táborokra pályázni is lehetne valahol. Erre Háromszéken jó példa a megyei tanács, Sepsiszentgyörgy Önkormányzata és a Háromszéki Közösségi Alapítvány által kiírt pályázási lehetőség, ahol ilyen jellegű tevékenységekre lehet támogatást igényelni a tanintézmények alapítványai vagy egyesületei nevében.

Az előbbieket átgondolva az is foglalkoztat, hogy majd az új tanévszerkezet során lesz-e mindenre idő: tanításra, jegyadásra, a különböző vizsgákra és versenyekre való felkészítésre, és a több irányból jövő elvárásoknak megfelelő szereplésre? Majd a tanév végén mindenre fény derül.

Addig is minden diáknak örömteli tanulást, a pedagógusoknak sok erőt és jókedvű tanítást, és a szülőknek megértő és támogató hozzáállást kívánok az előttünk álló tanévben! Ne feledkezzünk meg arról, hogy együtt jobb, mert együtt könnyebb!

Dr. Kinda Eleonóra vallástanár, Székely Mikó Kollégium