Téli madáretetés

Térségünkben már csak azokat a madarakat láthatjuk, melyek télire itthon maradtak, és azokat, amelyek téli vendégnek érkeznek hozzánk. Állandó madaraink: a verebek, cinegék, csúszkák, tengelicek, zöldikék, sármányok, feketerigók. Vendég madaraink: a csízek, fenyőpintyek, fenyőrigók, süvöltők, csonttollúak.

Novemberre a nappalok rövidülnek, így kevesebb idő marad a madaraknak a táplálék beszerzésére. Az éjszakák hosszúak és hidegek, ami igen próbára teszi az apró kis madártestet. Ezért már novemberben el lehet kezdeni a téli madáretetést, még akkor is, ha napközben olykor kisüt a nap. Mindössze egy madáretetőre van szükség, amit el lehet készíteni, de lehet vásárolni is.

A következő fontos lépés az élelem beszerzése. Felvetődik a kérdés, mivel etessük a madarakat? Régi szokás, hogy elég a kenyér, búza, kukoricadara. Ez valóban a verebeknek, galamboknak megfelel, ugyanis ezek a hétköznapi madarak, amelyek kimondottan emberi településen élnek, és alkalmazkodtak az ember adta körülményekhez, elfogyasztják a kenyérmaradékot, a tyúkudvarra kiszórt búzát, kukoricát. Azonban a madáretetőre nem alkalmasak ezek a táplálékok. A kihelyezett etetőkre elsősorban cinegéket, csúszkákat, pintyeket, fakopáncsokat várunk. A téli madáretetés alaptakarmánya a fekete napraforgómag, ami zsíros, energiadús, és a legtöbb madár kedveli. Ehhez lehet keverni más olajos magvakat: kölest, fénymagot, tökmagot, vagy lehet dióbelet is adni, amit szintén nagyon kedvelnek a madarak. Fontos, hogy annyi eledel álljon a rendelkezésre, ami tavaszig kitart. Ugyanis a madáretetés folytonos kell legyen, mert minden nap várják a madarak az eleséget.

Ne feledkezzünk el a vízről sem, ami épp olyan nélkülözhetetlen, mint az eledel. A madarak nem csak isznak, hanem fürödnek is, és nem csak nyáron, hanem télen is, ezért ügyeljünk, hogy az edényben lévő víz ne legyen mély, hogy amikor a madár beleáll, ne lepje el.

Kelemen László