Téli vendégek

Mintha a hóval érkeztek volna meg a téli vendégmadaraink, egyszerre csak feltűntek mindenütt. Csízek, fenyőpintyek nagy csapatokban, több helyen is.

A csízt könnyű felismerni: a hímek fejtetője, tarkója és torokfoltja fekete. Úgy mondjuk, fekete sapkát visel. Alsó teste sárgás, háta szürkés-zöld. Hegyes csőrű, kistestű – kékcinege méretű – madár. Csapatosan jár, hangja névadó „csííz”. A fenyőpinty már nagyobb testű, verébnagyságú madár. A hím feje, nyaka, háta fekete. Vállai, begye és melle narancssárga. Feltűnő színezetű, akinél a madáretetőn megjelenik, azonnal észreveszi. A tojó fakóbb. Mind a csíz, mind a fenyőpinty magevő, érdemes ilyenkor megfigyelni, fotókat készíteni róluk, mert a következő télig várni kell, míg újra feltűnnek. A fenyőpinty csapatok között lehetnek erdei pintyek is, ugyanis az erdei pinty hím példányai mind nem vonulnak el, vannak áttelelők. Legtöbbször összeverődnek, csapatosan kóborolnak, és csatlakoznak a fenyőpintyekhez. A borvörös mellű erdei pinty, gondolom, nem szorul bemutatásra. Nálam a tavaly télen egy fiatal példány telelt át, egyedül volt, a verebekhez csatlakozott. Most újra jár egy a madáretetőmre, de nem vagyok benne biztos, hogy ugyanaz a példány-e. De ettől függetlenül örülök neki. Jönnek a házi verebek, mezei verebek, széncinegék, kékcinegék, csuszkák, szarkák, fenyőrigók, balkáni gerlék, pintyek, csízek. A minap megjelent egy nagy fakopáncs és egy feketerigó is. Titokban várom a csonttollúkat, rég nem láttam őket. Nem minden télen jelennek meg. Volt már csonttollú-invázió Sepsiszentgyörgyön, gyönyörű szép madarak, könnyű felismerni őket, főként hogy nagyon bizalmasak az emberrel szemben, így közelről is meg lehet őket figyelni. Csoportosan járnak, jellemző rájuk, hogy folyamatosan hallatják csiripelő hangjukat, legtöbb ember erre figyel fel, és megdöbben, hogy olyan madarakat látott, amit addig soha. A bóbitája egy biztos azonosító jel.