Tölgyfa takarásában

Még denevérek röpködtek, amikor megszólalt a vörösbegy, pontban hajnalban öt óra előtt öt perccel. Korábbra vártam. Arra voltam kíváncsi, melyik madár ébred leghamarabb, és mi lesz a sorrend.

Júliusban nagy madárkoncertre már nem számíthatunk, de attól még izgalmas kint lenni az erdőn, a természet ébredésénél. Áprilisban más a helyzet, amikor hatalmas madárkoncertre ébred az erdő. Minden évben nagyon várom a vándormadaraink hazaérkezését, hajnalokban erdőn, mezőn, tavak mentén hallgatózom. Vastag tölgyfa takarásában vártam a napfelkeltét. Vörösbegy gurgulázó hangja volt hosszú percekig az egyetlen madárhang.

Majd feketerigó riasztott, mostanában komolyan veszem a riasztást, nem szeretnék szembetalálkozni egy medvével, óvatosabb vagyok. Figyeltem, nem reccsen-e meg valahol a sűrűben egy ág, de amikor a széncinege hangját meghallottam, behunyt szemmel próbáltam memorizálni strófáit, annyira belemerültem, meg is feledkeztem, hogy az erdőn vagyok. Kivirradt.  Szajkók szólaltak meg, kilencen voltak, tehát két család állt össze, és ricsajuk nem a vadat jelezte, hanem a fiókák követelték a reggelit. Figyelmem azért nem lankadt. Majd megszólalt az örvös galamb. Nálunk egyelőre még erdőn, ligetekben találkozunk velük, délebbre már parkokban, temetőkben is látni. Habár Rétyen a Ferencvárosban már évek óta látom őket.

Közben egyre több madár került a látókörömbe, volt, amelyik hallgatott, és csak mozgásuk árulta el őket, mint azt a kormosfejű cinege párt, amely csak épp pár percig tartózkodott ott. Őket meggyvágó család váltotta, négy fiókát sikerült minden bizonnyal a második fészekaljban felnevelni, már anyányi nagyságúak, de mégis élelmet követelően mentek mindenhová a szüleik után, el is tűntek a sűrűben. Csuszkapár érkezett, majd visszajött a meggyvágó család is, azonban a szajkók nagyon hangosak lettek. Jobban odalapultam a fa törzséhez, és ekkor egy őz bukkant fel előttem néhány méterre, érezte, hogy ott vagyok, de nem látott meg, ezért sikerült közeli fotókat készítenem.

Kelemen László