Vadászbálban

Tavaly novembertől idén januárig rendszeresen részt vettem vaddisznóhajtáson a Sugási-Vadas Vadászcsoporttal, annak érdekében, hogy természetes környezetükben tudjak medvékről fotókat készíteni egy leendő medvés könyvhöz. És elmondhatom, hogy több medvét láttam, mint vaddisznót.

Ennek persze én örvendtem a legjobban, de nem jó, hogy több a medve, mint a disznó, őz, szarvas vagy nyúl. Nem volt olyan hajtás, hogy öt-hat medve ne jött volna ki, de volt, amikor tíznél is több tartózkodott aránylag kis területen. Tehát készültek jó képek, számtalan élménnyel gazdagodtam, a természetnek egy eddig nem látott arcát figyelhettem meg.

Majd a márciusi vadászbálra is hivatalos voltam. Vidám, családias hangulatú mulatságon ott volt a vadászcsoport apraja-nagyja. Kisgyörgy Sándor polgármester köszöntőbeszédében kiértékelte az elmúlt időszakot, elmondta: legfontosabbnak azt tartja, hogy nem történt baleset, még egy vadászkutya sem veszett el. Felhívta a résztvevők figyelmét, hogy szerte a világban számtalan vadászbaleset történik, hajtók, vadászok, úgymond családtagok esnek áldozatul az emberi kapzsiságnak. Ezért is örvend, hogy a csoport jó úton halad, felnőtt arra, hogy nem az a legfontosabb, hogy mi kerül a hátizsákba egy-egy vadászat után, hanem az együttlét, természetszeretet, a vad iránti tisztelet vezérli kimenetelüket a területre.

Beszédében arra is kitért, hogy a leendő medvés könyv előkészülete mediatizálta a vadászcsoportot, amit azért értékel pozitívumként, mert a társadalom nagy részének egész más képe, elképzelése van a vadászokról, mint az valójában van. Így pontosabb képet kapnak a vadászok tevékenységéről, ami a törvényes kereteken belül történő állományszabályozás, takarmányozás, élőhelyek gondozása, védelme. Örömét fejezte ki, hogy van utánpótlás, mondván, a vadászatot nem lehet eléggé korán kezdeni, de megtanulni sem lehet tökéletesen. A Kőröspatakon megszervezett vadászbálon vadászok, hajtók, feleségek, gyermekek együtt zárták a vadászidényt.

Kelemen László