Hétpróbás mesebarangolók
Meseíró Elek apónk tiszteletére, valamint a Magyar Népmese Napjának megünneplésére a...
A Székely Hírmondó terjesztését szeptember 1-jétől új csapat vette kézbe. Tudjuk, az utóbbi időben akadtak gondok a lapkézbesítés terén, remélhetőleg ezeket mielőbb orvosolni tudjuk, ezen dolgozunk. Addig is annak érdekében, hogy a jövőben zökkenőmentesen tudjuk eljuttatni postaládájába kedvenc napilapját, kérjük, legkésőbb az adott hónap utolsó napjáig rendelje meg a Székely Hírmondót a következő hónapra.
További jó hírrel is tudunk szolgálni: szeptember 12-től újra megnyitjuk sepsiszentgyörgyi ügyfélszolgálatunkat a Csíki u. 7. sz. alatt, ahol hétköznap 8 és 16 óra között állunk rendelkezésükre: apróhirdetést adhatnak fel, lapokat, folyóiratokat rendelhetnek meg, de minden téren igyekszünk a segítségükre lenni. A kézdivásárhelyi ügyfélszolgálat változatlanul a Függetlenség u. 1. sz. alatt működik ugyancsak 8 és 16 óra között.
Amennyiben a Székely Hírmondót többször is késve vagy netán egyáltalán nem kapja kézbe, kérjük, hívja bizalommal a 0728.048.136-os telefonszámot.
A Prima Press Kft. terjesztési osztálya nevében:
Balogh Kinga
Nemrég újra kint jártam a területen, felemelő érzés volt, előtörtek belőlem a régi emlékek, felidéztem, ahogyan az egyik medve a másik után nagy robajjal tör ki a ciherből, jobb és bal oldalam mellett szaladnak el. Egyik egyenest szembe jött, későre vett észre a sűrű növényzettől. Mikor meglátott hirtelen megállt, megnézett magának, majd nekilendült és karnyújtásnyira szaladt el mellettünk úgy, hogy közben végig rajtunk tartotta a szemét.
Kint a vadászterületen ragyogó napsütés fogadott. A szemembe sütő napsugaraktól hunyorogva azon tűnődtem, hogy a tél közepén vajon van-e medve. Majd megérkezett a hír hozzám is, hogy igen, a nagyvad friss lábnyomait látták azok, akik reggel bejárták a területet.
A nyomokból kiderült, hogy a medve egy vérző, vélhetően sérült disznót követ. Biza, a havas tájon hátrahagyott nyomok nyitott könyvként tárulnak fel a hozzáértők előtt… A déli oldalban csak hófoltok tarkállottak, ami megnehezíti a nyomkövetést, ezért is hallgattam ámulattal a részletes beszámolót, amiből az is kiderült, hogy a disznónak sikerült leráznia a medvét, és a területen maradt. Az izgalom kezdett fokozódni, mert egy sérült vaddisznót kellett felkutatni, puskavégre kapni, megszabadítani a szenvedéstől.
Emlékszem a pillanatra, amikor elcsendesedett a táj, csupán néhány holló hallatta hangját, akkor már tudtuk, hogy a ciheres fölött köröző és hangoskodó madarak észrevették a disznót. A vérnyomok is elárulták nekünk, hogy előbb-utóbb lakomára kerül sor. Felgyorsultak az események, mint a filmekben. Megreccsent az avar, a vadász Kisgyörgy Sasa jobbra, balra hajladozott, mert a vakító napsugarakkal szemben addig árnyékot nyújtó bükkfa akadályozta a kilátást. Az első lövést ezért el is vétette, gyorsan újratöltött, célzott és lőtt, a vaddisznó pedig összerogyott. Később kiderült, hogy a nagyon lesoványodott disznónak csúnya lábsérülése volt, amit a jeges hóréteg újra felsértett, azért vérzett.
A vadaszat nem madaraszat, nem kell hulyesegeket irni!!!