Valami megváltozott a természetben

Gyermekkoromban, főként az általános iskolás éveimben nagyon vártam a nyári vakációt. Májusban, mikor előbújtak a cserebogarak, és esténként a barátokkal tovább maradtunk kint a tömbházak körüli téren, hogy részesei legyünk a cserebogarak rajzásának, megcsapott a szabadság szele, és egyre többet gondoltam a nagy nyári vakációra.

Mikor május végén itt-ott már illatozni kezdett egy-egy bodzabokor (a képen), akkor már tudtam, nincs sok hátra, hogy elbúcsúzzunk az iskolai tanévtől. Azóta lett kedvencem a bodza, ma is a vakációra, annak a hangulatára emlékeztet, amikor meglátok egy virágzó bokrot. Azonban a bodza nem csak a vakáció hírnökeként lopta be magát a szívembe, hanem a virágzatából készült ízletes üdítőital elkészítése miatt is. Minden évben nagy izgalommal várom a virágzását, hogy szörpöt készítsek, és úgy fogok hozzá a munkához, mintha akkor csinálnám először. Majd megállapítom, hogy a tavaly jobban sikerült. Ez minden évben így van.

A bodza azért is a kedvencem, mert ősszel az érett ízletes bogyói kitűnő táplálékot biztosítanak a madarak számára. Ezért minden évben ültetek bodzabokrot.

Ma, ha általános iskolás lennék, egy kicsit bajban lennék, mert egyre korábban kezd virágozni a bodza. Már április végén lehetett látni nyíló bodzatányérokat. Valami megváltozott a természetben, és ha ragaszkodnék ahhoz, hogy a bodza virágzása a vakáció hírnöke, akkor még legalább másfél hónapot kéne várjak a vakációig.