Vándorúton

Augusztusban elkezdődött a vándormadarak vonulása, ami egyben azt is jelenti, hogy közeleg az ősz. Igaz, hogy még javában zajlik a nyár, és ilyenkor senki nem gondol az őszre, annál kevesebbet a télre, mert ha jobban belegondolunk, alig kezdődött el az év.

Számos madárfaj már vándorúton van. Tanár ismerősöm mondja, egy matekóra hosszabb a diákoknak, mind nekünk egy év. Iskolás koromban a vakációkat nagyon szerettem, a nyári vakációt a legjobban, mert az volt a leghosszabb. Már negyedik osztályos koromba madarásztam, és nem emlékszem, hogy akkor a gólyák vonulását összekötöttem volna az ősz érkezésével, a közelgő szeptemberi iskolakezdéssel, mert a napokat sem tartottuk számon, a pillanatnak éltünk.

Majd mikor elkezdődtek a szabadtéri filmvetítések a sepsiszentgyörgyi kisstadionban, akkor a hűvös estéken egyre többet beszéltünk az iskolakezdésről. Egyre jobban vártuk, hogy találkozzunk a rég nem látott iskolatársakkal.

Szóval tombol a nyár, miközben az idén kikelt gólyafiókák már úton vannak Afrika felé. Háromszéken a gólyák augusztus első hetén kezdik meg a vonulást, és a hiedelmek ellenére nem az idős példányok, a tapasztaltabbak indulnak útra, hanem a fiókák. A bátor ifjak augusztus elsején csatlakoznak a már vonulásba lévő csapatokhoz, és három évig Afrikában maradnak, majd hazajönnek társat keresni, fészket építeni, fiókákat nevelni.

Az idősebb példányok nem sietnek az őszi vonulással, augusztus végéig maradnak, majd ezután ők is útra kelnek. Azonban mindig maradnak sereghajtók, idősebb példányok, amelyeket szeptember végén, október elején is láthatunk.

A minap sikerült egy vonulásban levő gólyát lencsevégre kapni, amely épp egy lesőfán pihent, ami Sepsikőröspataki mezőgazdasági területre volt kihelyezve az ölyvek számára.

Kelemen László