Véget ért a „vírusos” tanév

Ma véget ért a 2019–2020-as tanév. A megyeszékhelyi Nicolae Colan Általános Iskola két pedagógusát, Szonda Kinga magyartanárt és Fábián Veronika tanítónőt arra kértük, összegezzék ezt a felemás iskolai évet.

– Három hónapnyi online-oktatás után lassan pontot teszünk ennek a tanévnek a végére. Kaptunk meleget és hideget egyaránt erről az oktatási formáról, azonban úgy gondolom, nem lehet általánosítani. Ebben a formában még inkább előtérbe kerül az a három tényező, amely az oktatás sikerességének a kulcsa: a tanár nyitottsága a változásra, a diák igénye a tudásra és a megfelelő módszerek ismerete/alkalmazása. Amennyiben ez a három nem talált egymásra, nem beszélhetünk működőképes alternatíváról, használható tudásátadásról és az érdeklődés, a motiváltság felkeltéséről sem – fejtette ki Szonda Kinga.

Nagyon sok múlt azon is, hogy a pedagógusnak milyen volt a kapcsolata az adott osztállyal a karantén előtt, hiszen amennyiben együttműködés, kölcsönös megértés és tisztelet jellemezte azt, sokkal könnyebb volt virtuális csoporttá alakítani az osztályközösséget, és folytatni az elkezdett munkát.

– Ebben az időszakban sokkal nehezebb volt megragadni a visszajelzéseket. Nekem például nagyon hiányzott, hogy nem látom a csillogó vagy az éppen elmélázó szemeket, így inkább a hangszínek megfejtésére hagyatkoztam. A diákok számára, amennyiben adottak voltak a feltételek, nem volt nehéz az átállás erre az oktatási formára. Digitális bennszülöttekként szinte saját életterükben mozogtak. Az online térben tartott óráknak is sok, többé-kevésbé hasznos változata van: amennyiben sikerült azokat interaktív feladatokkal, kisfilmekkel, 3D-s bemutatókkal fűszerezni, biztos maradandó ismeretekre tettek szert a diákok. És mit hoz a jövő? Én reménykedem a személyes találkozások lehetőségében, és abban, hogy a valós oktatásba át lehet emelni bizonyos elemeket a virtuálisból, hiszen kiderült: nyitni kell ez irányba is – emelte ki.

Fábián Veronika 3. B osztálya tartalmas, szép első félévet zárt, s nagy tervekkel indultak neki a másodiknak, de jött a járvány, ami fenekestől felforgatta mindenki életét.

– Megbénított mindent és mindenkit február végén a vírus felbukkanása, s ezzel együtt a velejáró intézkedések, szigorítások hada. Magára maradt a pedagógus az online oktatással. Legyen leleményes, oldja meg. Személy szerint az első tíz nap után sikerült csak kialakítanom egy tanmenetet: interaktív feladatlapok, digitális tanulószobák, világhálós felületek biztosították az alapot. És igen, a munkafüzetekben levő feladatokból is jól lehetett dolgozni. Volt az osztálynak már működő Facebook-csoportja, ahová anyagot lehetett feltölteni, online kiállításokat szervezni, az iskola honlapján létrehoztak rövid időn belül egy lecketárat, ahol a kollégák által beküldött anyagok elérhetővé váltak gyerekek és szülők számára – magyarázta a tanítónő.

Egymást is segítették a pedagógusok, a digitális világban jártasabbak számos online elérhetőséget osztottak meg, feladatsorokat dolgoztak ki, különböző platformok, applikációk váltak elérhetővé. A tanfelügyelőség és a Pedagógusok Háza is igyekezett segítségükre lenni.

– Most nem beszélek arról, hogyan vészeltük át mindannyian ezt a három hónapot. Nagyon hiányoztak a gyerekek, a személyes találkozás, és szinte fájt, hogy olyan úton-módon kértük őket dolgozni, visszajelezni, amitől a vészhelyzet beállta előtt szó szerint tiltottuk őket. Értékeket láttunk elveszni, anyákat, apákat láttunk a kilátástalanság, a kimerülés határán. A kérdés az, hogy ebből a helyzetből kikecmeregve mivel maradunk? Mi az, amiben megerősített? Mi értékelődött át? Szerintem mindenki megtalálta már a válaszokat önmagában. Minden esetre, jól kizökkentett kis világunkból, a mindennapos rutinból. Rávilágított, mennyire sebezhetővé válhatunk egyik percről a másikra. S arra, hogy alkalmazkodni kell. Készen állni az újra. A túlélésre, ha kell. Mert egy jó ismerősömet idézve: az életben két dolog biztos: a bizonytalanság és a változás – summázta Fábián Veronika.