Vizek mentén

A vándormadaraink elmentek. Legtöbb madár Afrikában telel, de sok faj csak a közeli Földközi-tenger partjáig utazik. A vándormadaraink helyébe érkeznek más vendégek, amelyek nálunk töltik a hideg évszakot. Érdemes madarász napokat bevezetni, és megfigyelni az érkező madarakat.

Lehet hallani már a csízek hívogató hangját. A fekete sapkás kis énekesek, csapatokba verődve érkeznek. Míg még lábon állnak a napraforgó táblák a térségünkben, addig ottan tartózkodnak, amikor learatják, akkor bejönnek a településekre, a falvakra és városokra, mert emberközelben mindig van táplálék. Sokan etetik télen a madarakat, gyönyörködnek a madáretetőre érkezett tollas vendégekben, és közben van, hogy épp madáréletet mentenek a felkínált eleséggel.

Télire érkezik hozzánk a verébnél zömökebb testű madár, a süvöltő. Nevét a hangjáról kapta, ha valaki már hallott süvöltőt „süvölteni”, az egy életre megjegyezni, és mikor meghallja a fuvolázó hangot az azonnal tudja, hogy süvöltő van a közelben valamelyik fán. Szintén téli vendég a fenyőpinty. Gyakran keresik fel a madáretetőket, így beazonosításuk nem nehéz, közelről meg lehet figyelni és egy jó minőségű színes képekkel ellátott madárhatározóból könnyű beazonosítani.

De míg ezek a madarak megérkeznek, addig érdemes kisétálni vizes élőhelyekre, patakok, folyók tavak partja mellé és megfigyelni a közismert, egyre leggyakoribb hazai és vándormadarainkat, a tőkés récéket. Ugyanis a hazai tőkés réce állomány nagy része a Földközi-tenger medencéjéhez vonul. A tőkés réce gácsérját nem lehet összetéveszteni más récefajokkal, mindenkinek ismerős a fémesen csillogó, sötétzöld színű fej és nyak, amit egy keskeny fehér gyűrű követ, amit ebben az időszakban visel. A kékeslila szárnytükör is ismerős lehet. Érdemes hosszabb ideig figyelni őket, mert akkor felfedezhetjük a párokat. Abból lehet megtudni, hogy a tojó és hím együtt vannak, hogy párban úszkálnak. A tojót mindig, mindenhová követi a gácsér, vigyáz rá, ezért, ha a tojó felrepül, a hím repül is utána.

Kelemen László