Vuk

Legutóbb, mikor a szokásos madarász túrán voltunk, legalább hét rókát láttunk és mindeniket a falvak határától pár méterre. Meg is jegyeztük, hogy nemcsak a medvék, hanem a rókák is egyre inkább a gazdáktól szerzik be a napi betevő falatot. A beszélgetés alatt kiderült, hogy a kollégámtól is vitt el már tyúkot és récét is a róka.

Majd egyre több ismerősöm számolt be, hogy náluk már megjelent a róka és nem távozott „üres kézzel”. Gondoltam, ha hozzám jönne, úgy járna, mint a gólya és a róka mesében, ugyanis a tyúkjaim az éjszakákat a meggyfán töltik. Hiába az összkomfortos, kulcsra zárt tyúkpajta, ahol az ülőrudak különböző magasságokban vannak elhelyezve, hogy kényelmes legyen, ők a fán alszanak. Tehát élelem van, csak nem férne hozzá.

Igen ám, csakhogy kiderült, hogy az esetek nagy része nappal történt, nem éjszaka. Egyik ismerősöm meséli, hogy egy ragyogó nyári délután az udvari hintán lógatta a lábát és csak úgy elvolt, élvezte a napsütést, amikor a tyúkok igen elkezdtek rikácsolni. Szaladt a tyúkudvarra, amikor meglátta a rókát, a szomszéd is kurjantott, mert épp tőle ugrott át a kerítésen. Meghiúsították a ravaszdi tervét, de meglepődtek, hogy nappal jár és nem fél az embertől. Figyelmeztetett: vigyázz a tyúkjaidra! Aztán egyet legyintett, hozzátéve, hogy városba csak nem megy be, ejsze.

A majorságot az ősz óta nappal ki szoktam engedni a felszántott veteményeskertbe, ahol egy részen lucerna van. Látom rajtuk, hogy jól érzik magukat, fürödnek, kapirgálnak, süttetik magukat a nappal. Órákat el tudnám nézni őket. Valamelyik este, mikor mentem, hogy csukjam be a tyúkudvar kapuját, azonnal feltűnt, hogy egy gácsér hiányzik. Másnap alaposan körülnéztem és olyan nyomokra bukkantam, amiből azt feltételeztem, hogy róka járt nálam és nappal. Most a tyúkjaim büntibe vannak, nem mehetnek ki kertbe.