Cserelapis, tyúklábas, veszett utas – mit üzen a hímes tojás?

Csaknem harminc éve élesztette újjá a tojásírás hagyományát a sepsiszentgyörgyi Guzsalyas Alapítvány. A műhelyükben eltanulható minták mindegyike üzenetet hordoz: szerelmet, erőt, szerencsét és újjászületést jelképeznek.

Több mint kétezer ember fordul meg évente a sepsiszentgyörgyi Guzsalyas Alapítvány húsvét előtti foglalkozásain. Az első műhelymunkát 1996-ban szervezték meg, a tojásírás éjszakája – ami maratoninak számít, hiszen tizenhét órán át tart – idén jubilál, tízéves lesz. Arról, hogyan vált a tojásírás hagyománya igazi örömforrássá, Tóth-Birtan Tinka, az alapítvány igazgatója mesélt a Székelyhonnak.

Mindig hoz újdonságot

A Míves Ház ajtaján belépve már érezni a forró viaszt gőzét, a gyerekek javában készítik a húsvéti tojásokat. Tóth-Birtan Tinka szerint a tojásírás nem korhoz kötött, sőt időről időre találnak benne újdonságot: új technikákat, mintákat próbálnak ki. Az iskolásokkal csak piros tojások készülnek, de délutánonként, valamint nagypénteken bármennyi tojással jöhetnek az érdeklődők, és nincs korlátozva az idő, amit írással töltenek.

„Kipróbálhatják a többszínű, maratott tojások írását is. Hogyha ennek az ízét valaki megérzi, akkor azt nem lehet abbahagyni. Nagyon bele lehet lendülni, olyan résztvevőnk is akad, aki 30-40 tojással érkezik” – emelte ki az alapítvány vezetője. A foglalkozásokra mindössze kifújt vagy főtt tojást kell hozni – és persze jókedvet.

Mesél a hímes tojás

Az első két évben egy gyimesi tojásíró asszony, Erzsi néni tanította az írást és a kesice (íróka) készítését, azóta a Guzsalyas oktatói önállóan szervezik a foglalkozásokat. A motívumokról, jelentésükről Lőrinczi Etelka árapataki tanítónőtől, néprajzi gyűjtőtől tanultak. „Mi sem ismerjük mindenik jelentését, de amit ő elmesélt, azt továbbadjuk. Minden foglalkozást úgy indítunk a gyerekekkel, hogy először elmondjuk, miért írjuk és nem rajzoljuk a tojást, és hogy a motívumok üzenettel bírnak” – mutatott rá az igazgató.

Minden mintának több változata van, egyéntől függ, melyiket választja. Íme, a főbb motívumok, amelyeket Lőrinczi Etelka tanított:

• a kezes, tenyeres mintájú tojások megóvtak a rossztól, bajtól, ártó hatalmaktól;
• a virágmotívumok a szerencse jelképei: ha locsoláskor virágmintás tojást kínált a lány, akkor szívesen látta az udvarlót;
• a tulipántos magyaros minta, a szerelmet, a szeretetet, a jóságot szimbolizálja;
• ha cserelapis tojást evett meg egy fiú vagy egy férfi, abban az évben erőteljes, bátor, erős volt;
• a tyúklábas minta a termékenységet, őserőt, anyaságot és újjászületést jelképezi, hasonlóan a békás tojásokhoz;
• annak a legénynek, aki veszett utas tojást kapott, vissza kellett mennie ahhoz a leányhoz, aki azt neki adta; ha a család ilyet fogyasztott, akkor összetartó és egészséges maradt egész évben;
• a kígyófejes tojás szerencsét hoz a házhoz, minden bajtól megvédi annak lakóit;
• a kígyók a tavasz ébredését, továbbélését is jelképezik.

A Míves Házban több tucat mintából lehet inspirálódni, többnyire árapatakiakból, gyimesiekből és moldvaiakból. Háromszéki minták is léteznek, azonban sokkal egyszerűbbek a moldvaiaknál. Az alapítványvezető felhívta a figyelmet: a Székely Nemzeti Múzeumban található egy tojásgyűjtemény, ott minden vidék mintái megtalálhatók.

Újjáéledt hagyomány

„Háromszéken a kétszínű – sárga és piros – tojásnak volt hagyománya. Moldvában készítették a maratott tojást, azaz pirosra festették a tojást, arra írták rá a mintát, és utána beletették ecetbe. Ahol nem volt lefödve viasszal, onnan lemarta az ecet a festéket. És ez pont fordítva néz ki, mert itt a minta lesz piros, és maga a tojáshéjszín az alap” – magyarázta Tóth-Birtan Tinka.

Régi szokás, de nem minden háznál írtak tojást. Viszont minden faluban volt egy-két asszony, akik kérésre elkészítették azokat. Háromszékre például Bodzaforduló környékéről jöttek tojásíró asszonyok. Mára vidéken is sokan „visszatanulták” a tojásírást, egyre több szervezet, egyház hoz tető alá húsvét előtt ilyen típusú foglalkozásokat. „Nagyon sok helyen visszahonosodott a tojásírásnak a hagyománya, ami nagy öröm számunkra. A tavalyi évben két hét alatt majdnem kétezer ember fordult meg nálunk, a Míves Házban, sokan külföldről jönnek haza, de az egykori tanítványaink is rendszeresen visszajárnak. Igazából egy örömteli élmény is, amikor találkoznak, beszélgetnek, és közben írják a tojásaikat” – hangsúlyozta.

Ne féljünk belevágni

Nem nagy ördöngösség tojásírás, de érdemes előtte ellesni a technikákat, például a kesice helyes használatát vagy a visszatörlés folyamatát festés után. Lehet írni tyúktojásra, libatojásra, amelyek lényegesen nagyobbak, de némelyek kacsatojással vagy apró, liliputi tyúktojással érkeznek a Guzsalyas foglalkozásaira. A tojásokat nem szabad sós vízben főzni, különben foltosan fogja be a festék – ez az egyetlen, amit szigorúan be kell tartani Tóth-Birtan Tinka szerint. A többi már a gyakorláson múlik.

Fotó: Tuchiluș Alex