Édes élet

Ha az ember élete útján nem várt eseménybe botlik, sőt, esetleg akkorát esik, hogy barázdát szánt önmagával, önmagában (bőr alatt és fölött), a következményeket a legjobb tudása szerint kell kezelnie (például magokat ültet a barázdába, gondozza őket, majd leszüreteli a termést).

Felkészülni erre csak annyiban lehet, hogy gyakran mondogatjuk magunknak: az élet nem mindig habostorta (csak néha). A habostorta amúgy nem túlságosan egészséges, csak annyiban, hogy boldoggá teszi az embert, ez pedig már­is fél egészség (de a reductio ad absurdum szerint mégsem).

Ma újfent egy nem várt esemény került utamba, amelyet szerencsésen sikerült megoldanom. Történt, hogy némi cukortartalmú eledelt fogyasztottam volna (csakis fél egészségem megtartása érdekében), de mindehhez gyártanom kellett valamit, hacsak nem akartam kristálycukrot kanalazni. Sütni ebben a melegben nem vágytam, ezért körbenéztem, hogy milyen opciók állnak rendelkezésemre. Volt egy jó marék tehéntúróm, fél liter tejem, az eperszemek pedig ott kornyadoztak (szegények, a gyermekkorból egyből az aggkorba jutottak a nagy szárazság miatt) a kerti ágyásban.

A tejből, grízből, tehéntúróból, tejfölből végül készült egy ízletes átmenet a tejbegríz és tehéntúrós gombóc között, az epret összetörtem, majd prézlivel sorba rakosgattam egy termetes üvegkehelybe. Miután picinykét pihent a hűtőben, boldogan bekanalaztam.

Berszán-Árus Csilla