Egy ember átlagosan 52 percet pletykál naponta

A pletykák nem a bulvársajtó megjelenésével váltak a mindennapok részévé, hanem evolúciós örökség, hogy az emberek olyan dolgokról beszélnek egymással, amik nem tényeken, hanem hallomásokon alapszanak – állítják amerikai társadalomtudósok.

„A történelem előtti időkben már érdekelte az embereket más, náluk sikeresebb emberek élete” – mondta a CNN-nek Frank McAndrew, a galesburgi Knox College pszichológiaprofesszora. A társas viselkedést kutató McAndrew szerint az ősemberek idejében is fontos volt tudni, kivel mi történik a közösségben: „Ki kivel fekszik le? Kinek van hatalma? Ki tud hozzáférni az erőforrásokhoz? Ha ezekkel valaki nem volt tisztában, az nem tudott igazán boldogulni.”

A pletyka szónak ugyan negatív kicsengése van, a mindennapi pletykák azonban általában ártalmatlan, sőt unalmas eseményekről szólnak, de ezeknek is megvan a maguk funkciója. A kutatók definíciója szerint a pletykálás olyan emberekről való beszélgetés, akik nincsenek jelen, és olyan információk megosztása, amelyek széles körben nem ismertek.

Ötvenkét perc, tizenöt százalék

A Kaliforniai Egyetem kutatása szerint egy ember átlagosan 52 percet tölt pletykálással, de ennek nagy része ártalmatlan – csak 15 százaléka tartalmaz negatív ítéletet. Az esetek többségében olyan általános dolgokról pletykálnak az emberek, mint hogy valakinek „sokáig bent kellett maradnia a munkahelyén” vagy „kórházba kellett mennie”. Az ilyen információk megosztása segít közösséget építeni, barátokat szerezni, és a társasági élethez alapvető fontosságú hírekhez hozzájutni – mondta Megan Robbins, a Kaliforniai Egyetem pszichológusa, aki szerint még az ítéletet hordozó pletykák is segítenek bizalmat építeni egy kapcsolatban.

A pletykálásnak ráadásul nincs neme, társadalmi osztálya és végzettsége sem, a kutatás adatai szerint ugyanis korántsem csak az iskolázatlan nők töltik az idejüket üres fecsegéssel. „A kutatásunk megdöntött minden sztereotípiát. Társas lényként muszáj beszélnünk más emberekről. Nem elkülönítve élünk, és néha olyanokról is beszélni kell, akik az adott pillanatban nincsenek jelen” – mondta Robbins.

A kutatók szerint a pletykáknak olyan funkciója is lehet, hogy a segítségükkel fel lehet deríteni az íratlan szabályokat. Egy új munkahelyen például a pletykák alapján lehet tájékozódni az új munkatársakról (természetesen a megfelelő kritikai szemlélettel), vagy arról, hogy az adott munkahelyi kultúrában mennyire elfogadott hosszú szabadságra menni.

Az idősek körében a kapcsolattartás és a magányosság elleni küzdelem egyik fegyvere is lehet a pletykálás. Náluk azt is megfigyelték a kutatók, hogy kevésbé hajlamosak a rosszindulatú pletykákra, legalábbis még az ilyennek tűnő megszólalások mögött is feltűnik a törődés – ha például valakit gúnynéven illetnek, akkor is érdeklődnek afelől, hogy vajon mi lehet vele.

(Qubit.hu)