Értékrend, tudás, gyakorlat

Érdekes dolog a cserkészet, akárkit kérdezek róla, mindig azt a választ kapom, hogy ez egy életvitel, amikor tartozol egy csapathoz, melynek tagjaira a testvéreidként tekintesz. Megtanít szeretni, tisztelni, elfogadni és tolerálni. Interjúalanyunk, a kézdivásárhelyi Orbán Renáta 2007-ben kóstolt bele, és tizenhárom éve éli a cserkészek életét.

– Röviden hogyan foglalnád össze azt, hogy mit jelent neked ez az életvitel?

– Család, barátok, példaképek, élmények, célok, fejlődés. Gyermekkor, ugyanakkor jövő. Minden ide tartozik, kicsit a mindent is jelenti.

– Mi a feladatod a csapatban?

– Segítek, ahol szükség van rám. Közgazdaságtant, marketinget végeztem, így gyakran adminisztratív feladatokat látok el, de kezelem a Facebook- és Instagram-oldalt is. Mostanában olyan feladatokat vállalok, amelyeket távolról is el tudok látni, de igyekszem minél többet fizikailag is a csapattal lenni, és olyankor jöhet bármi. Például megjelent a Daloskönyvünk második kiadása, ennek munkálataiban is segédkeztem. A kiadvány bárki számára elérhető, magyar népdalok, valamint cserkészdalok énekes és kottás változata található benne, emellett népi gyermekjátékok, kiszámolók és mondókák is kerültek bele. A borítót egyik cserkésztestvérünk grafikája, valamint Laci atya (kerekes László segédpüspök – szerk. megj.) püspöki címere díszíti.

– Szabadidődben milyen feladatokat vállalsz a cserkészetben?

– Jelenleg Budapesten élek, itt tanulok és dolgozom. Egyre nehezebb olyan rendszerességgel részt venni a csapat életében, mint ahogyan szeretnék. Igyekszem olyan feladatokat ellátni, amelyekkel távolról is segítség vagyok, és legalább nyáron otthon lenni.

– Mi a jelmondatod?

– A cserkészmottóm és alapvetően az életem jelmondata ugyanaz. A cserkészet megalapítója, Robert Baden-Powell vagy egyszerűen csak Bi-Pi írta utolsó üzenetében, hogy „Igyekezzetek a világot egy kicsit jobb állapotban magatok mögött hagyni, mint ahogy találtátok!”

– Milyen cserkészképzésen vettél részt?

– 2011-ben végeztem el az első vezetőképzőmet, az őrsvezetőképzőt. Ez arra tanított meg, miként vezessek egy nyolcfős őrsöt. Szerencsére a 34. számú Gábor Áron cserkészcsapatban olyan sokan voltunk mindig, hogy néha a nyolc fő helyett 10–12 vagy akár 18 gyereknek tartottunk foglalkozást. 2018-ban vágtam bele a segédtiszti/segédvezetői képzés elvégzésébe. Ennek legszembetűnőbb eredménye a csíkos nyakkendő. A Romániai Magyar Cserkész Szövetség szabályzata értelmében legalább ilyen képesítéssel kell rendelkezzen az, aki rajt, vagy csapatot akar vezeti. 21 évesen is nagy kihívás volt a képzés elvégzése.

– Mi tanított számodra a cserkészet?

– A cserkészet az életre nevel. Megtanít, miként találd fel magad a legkülönbözőbb élethelyzetekben, megtanít szeretni és tisztelni másokat, elfogadni, tolerálni, vagy éppen kiállni az igazadért. Barátokat ad, élményeket és tapasztalatokat. Persze, vannak kézzel fogható dolgok is, például hogyan feszíts ki egy sátrat, áss latrinát, főzz vacsorát, faragj, vagy vágj fát, varrd az ingedre a jelvényed. Sorolhatnám, és biztosan mindannyian még sok-sok mást tudnának hozzátenni, de 13 évet nehéz belesűríteni pár mondatba.