Február

Úgy tartják, a hónap latin neve, februarius, a szabin februm, tisztulás szóból ered, de mondják azt is, hogy a latin fibra szóból származik, ami egyébként ugyanazt jelenti.

Tény, hogy már az antik Rómában is a Saturnalia vígságait követő testi-lelki böjt kezdete ebben a hónapban volt. A keresztényeknél szintén február a böjt első hava, mivel a nagyböjt kezdete rendszerint erre a hónapra esik, erre utal a hónap régi magyar megnevezése is, a Böjtelő hava.

Jeles napok is vannak ebben a februárban, úgymint a mai, Julianna napja, melyen a megfigyelések szerint gyakran havazik, ezért mondogatják, hogy: „Julianna kitette a dunnáját, és az kiszakadt”, „Julianna megrázta a dunnáját”, „Bolondoznak a Julisok”, avagy „Ha Dorottya locsog, akkor Julianna kopog”. De ezzel a kopogással egyidőben már egy másik kopogás is hallható, igaz távoli, ám egyre közelgő, a tavasz lépteinek kopogása. Persze, míg hozzánk érkezik, aludnunk kell még jó párat, télies, süvöltő szelekre figyelve a hosszú éjszakákon, de mindezt elfeledtetik velünk a nappali, gyöngyszemeket csöpögő ereszek és a hangjukat próbálgató madarak.

A színek még bujkálnak, tegyük hát őket a tányérunkra, akár böjtösen is, kárunkra semmiképp nem válik. Egyik kedvencem a hűtőben fellelhető zöldségek, gomba és noodles (magyarra metélt tésztának fordítják, de ez számomra igen tág fogalom) pirított keveréke. Esetleg előbb említett zöldségek friss társulása.

Berszán-Árus Csilla