Frankfurti Gyergyóban

Hogyan kerül egy székely asztalra frankfurti leves? Talán úgy, hogy egyéb, sürgős teendői alatt roskadozván, a menyecske elfuttatja a legénykét a zöldségeshez, feladatául adván, hogy hozzon egy fej káposztát.

Mondanom sem kell, történetünk városon játszódik, hol a gyermekek zöldséget élőhelyükön már nemigen látnak, csakis polcon, vagy a tányéron. Gyereknek némi fogalma mégis van a káposztáról, ugyanis néha elbiciklizik a szárhegyi káposztáskertek mellett, ugyanakkor megszokott látvány számára az őszi, piaci káposztapiramis is. Zöldségesünkhöz betérvén, mégis gondolkodóba esik, lévén, a polcon laza összevisszaságban, kétfajta káposzta hever. Végső döntése nyomán a harsogóan zöld, fodros levelűből vesz (győz a szépérzék, és a megfelelni vágyás), egyenesen kettőt, hogy garantáltan elég ebédi alapanyag válhassék belőle. Anyja első körben leteremti, aztán elnézést kér (miközben kiselőadást tart a káposztafélékről), majd újratervez. Végezetül, így jut el a káposztás laskától a rakott kelkáposztáig, bőkezű gyermeknek köszönhetően másnap meg a frankfurti levesig.

A levesben kelkáposzta-, murok-, hagyma- és krumplikockák főnek, köménnyel bőkezűen szórt, víz alapú, sós, borsos, majoránnás lében. Pirospaprikával, zúzott fokhagymával színezett, ízezett olajon virslikockák pirulnak, majd a zöldségekkel, tejföllel társulnak.

SzakÁ(rus) Cs(illa)