Garnélás

Úgy gondolom, a rákos spagetti (nála ez nem betegség) megfelelően ünnepi ebéd, főleg annak, aki a napi használatra kapott nevének napját sem ünnepli, nemhogy azt, amit azért kapott, hogy a megfelelő szerveknek is jusson egy olyan, amit esetleg ki tudnak mondani. Ne adj’isten, le tudnak fordítani. Így lettem én Gabriella, vagyis egészen pontosan házi használatban Gebe Gabi, épp addig, míg kilóimnak száma ezt megengedte. Azóta már a Csilla névre hallgatok. Vagy sem.

Egyébként szíves figyelmébe ajánlom a garnélát az e témában illetékes hatóságoknak, jól jönne egy kis állami támogatás, mert igen-igen egészséges, de ugyanakkor aranyárban mérik. Nálunkfele meg nem is igen úszkálnak a vizekben, csak az üzletek fagyasztópolcain lelhetők fel. És mire kiolvad, többnyire nagy mennyiségű rákillatú vízhez jutok, amire igazából kevésbé lenne szükségem, pláne ennyi pénzért. Szóval a bevezetőben ezért szerepel a rákos spagetti megnevezés, és nem a fordítottja.

Feladatunk annyiból áll, hogy dinsztelünk egy fej hagymát néhány kockára vágott paradicsommal. Kb. 10 perc után beledobigáljuk a rákokat, és egy kis főzőtejszínt. Keleti karakter pedig a fűszerezésnél körvonalazódhat erősebb avagy gyengébb mértékben. Jelen esetben maradtam a chilivel és fokhagymával, de mehet bele akár gyömbér, koriander is.

Szak(árus) Csilla