Gasztrokalandok az egyetlen székely alapítású főváros környékén

A fenti cím részben megtévesztő lehet, ugyanis Moldova Köztársaság fővárosának székely eredete vitatott, másrészt Bukarest kapcsán is olvastam már olyat, hogy létét elődeinknek köszönheti. Aki viszont jó borokat és finom ételeket szeretne kóstolni pénztárcabarát áron, az tényleg nyugodt szívvel tűzheti ki úti céljául, bár egy hétvége erejéig. A Háromszéki Borbarátok Egyesületének tucatnyi tagja is ezt tette.

Először az Élet és Tudomány tudományos ismeretterjesztő hetilap egyik 1991. júliusi számában találtam adatot arra vonatkozólag, hogy Kisinyovot (Chișineu) a Jó Sándor (Alexandru cel Bun) moldvai vajda seregébe behívott székelyek alapították 1420-ban, és a neve eredetileg Kisjenő volt. Egyébként ugyanezt vallotta Ștefan Ciobanu moldovai történész, akadémikus is, és ez egyáltalán nem lehetetlen, tekintve, hogy abban az időben Székelyföld keleti határának a Száraz-Szeret völgyét tekintették, és például Kilia és Akkerman (Dnyeszterfehérvár) helyén magyar végvárak álltak.

Ez utóbbit 1484-ben foglalták el először, és 1510-ben került hosszú időre a törökök kezére. Egyes vélekedések szerint ettől az időtől kezdték Besszarábiából a Kárpátok és a Prut közé menekíteni a magyar lakosságot. „Ekkor szűnt meg Nyeszterfehérvár, Kilia, Őrhely, Kisjenő és más, a Prut és a Dnyeszter közé eső települések magyarsága, s húzódott a nyugat-moldvai vidékekre” – írja Halász Péter. Sőt, Csöbörcsökről még 18–19. században is jöttek vissza magyar husziták a moldvai Huszvárosba (Huși)!

A nevét talán besenyőktől eredeztető Csöbörcsök (Cioburciu) az egykori Dnyeszterfehérvártól mintegy 25 km-re fekszik, még a 17. század derekán is nagyobbrészt magyarok lakták mintegy húsz környékbeli faluval egyetemben. A madéfalvi veszedelem idején menekülni kényszerült Zöld Péter 1767-ben 7139 személyt gyóntatott és 2512-t keresztelt meg, Andrásfalvy Bertalan etnográfus pedig 1969-ben még tíz magyar nevű családot talált ott.

Régi magyarok őrhelyén

Visszatérve az oklevelekben városként először 1712-ben szereplő Kisinyovra, a már említett Ștefan Ciobanu azt sem tartotta kizártnak, hogy akár már Árpád honfoglalói is megtelepedhettek ott. Van, aki a magyar huszitákat tekinti alapítóinak, akik aztán a 16. század második felében tértek vissza a katolikus egyház kebelébe. A környékén pár évvel ezelőtt Sántha Attila költő olyan települések nevének magyar eredetéről rántotta le a leplet, mint például Hegedüs (Ghidighici) vagy Tóhát (Tohatin).

És akkor még nem is beszéltünk a fővárostól 50 km-rel északra eső Orhei városáról, amelynek nevét sokan Őrhelyként, de például Sántha Attila Várhelyként értelmezi, és bevallottan ez inspirálta az egyik helyi borászatot is, amely a Vartely nevet viseli. Arra viszont, hogy a középső h betűt miért kellett t-re változtatni, hosszas unszolásomra sem tudtak észszerű magyarázattal szolgálni, legfennebb azt, hogy így jobb a hangzása. Lehet.

A 2004-ben alapított Chateau Vartely nemcsak szőlőtermesztéssel és borkészítéssel foglalkozik, hanem 40 férőhelyes szállodát és éttermet is működtet. Az utóbbi – a borok mellett – különböző ízesítésű „palacsintáival”, de kiváltképpen a tökéletesre elkészített, 70 dekás T-bone sztékével nyűgözött le, amiért – román pénznemre átszámolva – alig 120 lejt számoltak fel.

Mindössze 300 hektáron gazdálkodnak, főként királyleánykára, fekete leánykára (Fetească Neagră) és a ritka feketére (ez szabad fordítás, egyébként Rară Neagră, mifelénk Băbească Neagră néven ismeretes) alapozva, de máshonnan is vásárolnak szőlőt. Így az évi termelésük az orosz–ukrán háború kitörése előtt évi 5 millió palackra rúgott, most 3 és fél milliónál tartanak. A boraikat amúgy egy ötös skálán 4 pontosra értékelném, bár ez nem föltétlenül tükrözi a Háromszéki Borbarátok Egyesülete hivatalos álláspontját.

A földalatti város

Másnap, Kisinyov fele tartva Krikován tartottunk hosszabb pihenőt. A település nevét viseli Moldova leghíresebb, főként francia módon előállított pezsgőre szakosodott pincészete is, amely földalatti városnak is beillik. A múlt század közepén egy bizonyos Petru Ungureanu (!) jött rá arra, hogy az ottani mészkőbánya járatai ideális feltételeket nyújtanak a borok érleléséhez, így 1952-ben megnyílt a 35-100 méterrel a föld felszíne alatt mára 53 hektárra terebélyesedő kombinát, amelynek labirintusszerű utcái összesen 120 km-t tesznek ki – és ezzel Mileștii Mici mögött csak második az országban! De 2005-ben így is bekerült a Rekordok Könyvébe az itt tárolt 30 millió liternyi borának köszönhetően.

A borkóstolással is egybeköthető látogatás 100–700 lejt kóstál, és 70 perctől 2 és fél órát vesz igénybe a választott csomag függvényében. A vendégeket elektromos járművekkel hordozzák a forgalmi és utcanév-táblákkal egyaránt felszerelt labirintusban, fő attrakciónak pedig a világhírű, 1,3 millió palackos borgyűjteményük szolgál, amelynek alapját Hermann Göring, a Harmadik Birodalom második emberének „ott felejtett”, 2000 palackos készlete képezte. A legrégebbi 1902-es évjáratú kóser bort tartalmaz, a fáma szerint 150 ezer dollárt is ajánlottak már érte, de nem adták el.

Itt akár saját borait is tárolhatja, akinek arra szottyan kedve, egy trezor bérlése 500–1000 euróba kerül évente, és kérésre repülőpostával házhoz is küldenek belőle, ha hirtelen megkívánja valamelyiket. A falakon itt megfordult államfők, miniszterelnökök fotói sorakoznak, ám Vladimir Putyinét, bár 2002-ben az Elnöki-teremben ünnepelte a születésnapját, nem találtuk közöttük. Maga a pincészet 600 hektáron termel főként muskotályt, cabernet sauvignon-t, merlot-t, shirázt, pinot noir-t, pinot meunier-t, sauvignon-t, chardonnay-t, leánykát és aligotet, megkóstolt boraikat 3 pontosra értékelném.

Az elnök asszony kedvenc pincéje

Ebből is látszik, hogy ha igazán jó bort szeretnénk inni, kisebb pincészetet kell választani, mert Krikován ilyenből is akad jó pár. Mi Ion Lucához tévedtük be, és utólag kiderült, jól választottunk, hiszen Maia Sandu elnök asszonynak is ez a kedvenc helye. A családi vállalkozás alig 10 és fél hektáron gazdálkodik, fekete leányka, ritka fekete, cabernet sauvignon, merlot, pinot noir, leányka, királyleányka és a Viorica képezik az alapot. Ez utóbbi egy moldvai szőlőfajta, nagyon büszkék rá.

A tulajdonosnak egy Bad Boys nevű küvé a zászlóshajója, ám számunkra a pezsgője, a cabernet sauvignon-ja és a merlot-ja bizonyult nyerőnek, az 5 pontot sem sajnálnám tőlük. Főként azért, mert a hétsoros tételért és a vacsoráért csak 200 lejt vett el fejenként. Évente 80 ezer palackot exportál 13 országba, köztük Kínába, Dél-Koreába és Japánba, de Oroszországba nem. Rájuk megsértődött. Pedig jó néhány évvel ezelőtt az ott elfogyasztott összes bormennyiség negyede Moldovából származott!

A kastély árnyékában

A harmadik napot a 19. század végén felhúzott Mimi-kastéllyal kezdtük, ez volt Moldova első ilyen jellegű építménye. Megálmodója, Constantin Mimi 1926-ban a Román Nemzeti Bank elnöke lett, maga a kastély a vörös diktatúra idején pedig valóságos borgyárra alakult át 1600 alkalmazottal. Volt időszak, amikor az udvarra bevezetett vasúton havonta 9 millió palack bort vittek innen a Szovjetunióba!

Aztán ezt a fajta nagyüzemet beszüntették, 2016 óta pedig új szelek fújnak, új tulajdonossal. Ma már csak 250 alkalmazottat foglalkoztatnak, évente 500 ezer palack bort állítanak elő, ennek 90 százalékát 18 országban értékesítik. Nyolcszáz barikhordójukban folyamatosan 150 ezer liter nedűt érlelnek az azóta kibővített kastély pincéiben. Leginkább a cabernet sauvignon-jükkel büszkélkednek, miután a 2012-es reserve több aranyérmet nyert 2016 és 2018 között, de királyleányka, fekete leányka, chardonnay, aligote, merlot, malbec és saperavi is megtalálható a repertoárban.

A tulajdonos Trofim család gyűjtőszenvedélye folytán itt is különleges kollekcióban gyönyörködhetünk, amelynek legrégebbi darabja egy 1727-es német desszertbor. Emellett sok külföldi neves személyiség tárol itt a boraiból – az egyik rekeszen Orbán Viktor magyar miniszterelnök nevét is felfedeztük!

Ezután már a füstölt tonhal-szeletekből, csigából, szőlővel dúsított lazacból, bélszínsztékből és jégboros fagyiból álló ételsor is jobban esett a kastély Fehér Bagoly nevű éttermében. Itt természetesen – általam 4 pontosra becsült – borokat is kóstoltunk, és mindezért fejenként nem egészen 300 lejünk bánta. Egészen baráti ár!

Ami szívesen kihagytunk volna

Utolsónak az Asconi borászatot hagytuk, és rosszul tettük, mert nem a legjobb benyomásokkal távoztunk. Idegesítő a forgalom, már szinte iparrá fejlesztették a vendéglátást, az ember futószalagon érzi magát. Túl sok az inoxtartály, és kevés a hordó. Ami viszont előnyükre szolgál, és némiképp a tumultusra is magyarázatul szolgál: tizenhárom személy számára a vacsora szőröstől-borostól 600 lejbe került!

Ötszázötven hektárnyi szőlőjükből főként cabernet sauvignon, merlot, chardonnay, sauvignon blanc és muskotály kerül ki, kisebb területről pedig rizling, malbec, pinot noir, leányka, fekete leányka és ritka fekete. Évi 3 millió palack borukat 25 országban, köztük Romániában is fogyasztják, minket a kóstoltatott tételek nem vettek le a lábunkról, 2 pontnál többet nem érdemelnek. Moldovai kiruccanásunk alatt itt fordult elő először, hogy használtuk a „köpőcsészét” – persze, ebben az is közrejátszhatott, hogy az ötödik pincénél az ember már sokkal igényesebb.

Moldova viszont összességében nem okozott csalódást. Az itteni árakhoz képest jóval olcsóbban lehet enni, inni, megszállni, még a gázolaj litere is csak 5 lej. Aki szeret ortodox kolostorokba látogatni, harmincat is talál belőle, de a borpincéket és egy-két várromot leszámítva egyéb nevezetességet aligha. Még a túlontúl csendes, az egy főre jutó zöldövezetek számát tekintve az európai fővárosok élén álló Kisinyovban sem, bár itt legalább Puskin eltöltött pár évet. A házat, ahol cigány szeretőjével lakott, sokan felkeresik, a főtéri parkban található szobrát pedig éppen ott jártunkkor koszorúzták meg ünnepélyes külsőségek közepette.

Az utunkat övező táj szürkesége fölöttébb lehangoló tud lenni, a faluképek néhol a szegénység és elmaradottság látszatát kelthetik, de az első borpince után minden nyomasztó érzés megszűnik. Érdemes kipróbálni!

Fotó: Kocsis Károly