Gombás zakuszka

Jóból is megárt a sok alapon, a hagymáim úgy döntöttek, hogy tiltakozásképp rothadásnak indulnak. Beletörődvén, hogy ebből már úgysem marad télre egy egészséges egyed sem, nekifogtam szépen feldolgozni őket. Mivel a mindennapi főzéssel nem bírom lehagyni a romlási sebességet, gondoltam egy merészet, és zakuszkafőzésbe kezdtem. Nem egy szabályos konyhai tevékenység július végén, habár az sincs kőbe vésve, hogy csak ködfoltos szeptemberi reggeleken rotyoghat valamely nagyobb edényben.

Egy szó, mint száz, kertileg adott volt a hagyma, a cukkini, a murok, és néhány zsenge paszulyszem, erdeileg a hirip. Vásároltam paprikát, paradicsomot, vinettát, majd indulhatott is a projekt: vinettasütéssel. Lerben, mivel a frissen gyártott parazsamat egy futva érkező, de minálunk hosszas pihenőt tartó zápor, sebtiben kioltotta. Ha meg már amúgy is minden zakuszkai törvényt készültem áthágni, a zöldségeket apró kockára vágva főztem, só, bors és babérlevél társaságában. Az állagon utólag is lehet változtatni, egy botmixer segítségével. Legvégül társult az apróra szecskált vinetta. A végeredmény egy néhol piciny darabokat rejtő, a kenyérre krémesen simuló, igazán finom zöldséges eledel lett. Csak türelem kérdése az egész (minden alapanyag önmaga súlyánál kétszerannyi folyadékot eregetett), és ínycsiklandó, nyárias ízeket kóstolgathatunk.