Gondolatok a konyhában

Egy korombeli személyt bajosan hoz lázba egy Bálint-nap, pláne, hogy életem kétharmadában annyit tudtam róla, hogy az iskolaigazgatóm, Szabó Bálint (meg egyéb e névre hallgató személyek) neve napja.

Manapság meg inkább csak szomorkásan elmélkedem azon tény fölött, hogy hova jutottunk (arról nem is beszélve, hogy merre tartunk)! Mi rejtőzik a vérvörös szívecskék napjának csillogó felszíne alatt? Szeretet, vagy elvérzés? Ezen időszakban akut hányingerrel küszködve, látványosan kerülök mindenféle szíves dolgot (azért szívességet tenni még hajlandó vagyok), ezért ne is várjon tőlem senki szív alakú tükörtojást, és csókolózó gerlepárt a tányérra. Amúgy meg, február 15-én egy számunkra sokkal fontosabb eseményre emlékezhetünk: 1893-ban ezen a napon kezdte meg működését a Telefonhírmondó. Puskás Tivadar találmánya tulajdonképpen egy hangos újság volt. A hírközlés mellett, az előfizetőket tudósították a tőzsdei árfolyamokról, valamint operát és hangversenyeket is közvetítettek. Aztán persze a rádió születése napja, egyben hírmondónk hősi halálának napjává vált.

Jó ünnepelni és emlékezni, pláne ilyen verőfényes tavaszias napon, mikor az ember már reménykedve tekint a kikelet fele. Egy ilyen nap erőforrás a léleknek. Tudom, tudom, több az élet a tápláléknál, de ennyi év, no meg számbelileg sokkal kevesebb gyermek mellett, az ember azt is megtanulja, hogy táplálék nélkül még sincs élet. Ezért, kikelet ide vagy oda, ki kellett találnom, mi is legyen azzal a fránya sárgaborsóval, ami békésen fürdőzött már egy ideje egy tálban. Szerencsére, az ilyen tavaszias hangulat erősen innovatívvá tesz, ugyanakkor hajlamos vagyok közbenjárni új házasságok létrejötténél. Így kelt egybe a borsó a savanyú káposztával, kevésbé pompázatos körülmények között, egy kuktában. Végül még füstölt kolbász is került mellé a tányérra.

SzakÁ(rus) Cs(illa)