Gondolatok a konyhában

A vadszőlő a késő ősz vörös forgatókönyve szerint éli életét, melybe valahogy mi, emberi lények is belekeveredtünk, ám míg neki ez megszokott, számunkra inkább egy hihetetlen rémregény.

Tavasszal még úgy gondoltam, a toll Robin Cook kezében van, de mostanra már átkerülhetett Dean Koontzhoz, a továbbiakban meg már csak azért drukkolok, nehogy King mesternek jusson a történet továbbszövése (esélye megvan, hisz koronás író ő, bármely oldalról nézzük is).

A vörös szín amúgy sem volt a kedvencem, ezek után pláne nem lesz, kivételként tán csak az imént szóba hozott lángoló szőlőleveleket említeném meg. Ezért áttérek egy másik, őszt jellemző színre, éspedig az aranysárgára. Melegebb, szívemnek kedvesebb, melyben az egyik legegészségesebb gyümölcs, az aranybársony bőrű birs is pompázik.

E gyümölcs igen híres volt már az ókorban, három istennő is versengett azért, hogy a Paris nevezetű trójai királyfitól elnyerje a legszebbnek járó aranyalmát. Ez végül Aphrodité kezébe került, Paris közelebbről is megismerkedhetett Szép Helénával (a legszebb lány szerelmét választván a bölcsesség és hatalom helyett), a görögök pedig a trójai falóval. Rövid történelemlecke ez két sorban, mely aztán az évszázadok során ismételgette önmagát, Helénát helyettesítve földdel, kincsekkel, olajjal, és bármivel, mi az egyiknek volt, a másiknak meg kellett. A birs végül veszített jó híréből, mára már méltánytalanul kiszorult a kedvelt gyümölcsök sorából.

Pedig igencsak előnyös tulajdonságokkal rendelkezik, elsőnek említeném tág környezetét belengő illatát, melyhez nem szükségeltetik illóolajat pöfögtető szerkentyű sem. Alkalmazható szemgyulladásra, repedezett bőrre, égési sebekre, fagyásra, vérzékenységre, reumatikus fájdalmakra. Alkalmatos még gyulladásos megbetegedések csillapítására. Nagyanyáink a szekrény tetején tárolták és birsalmasajtot készítettek belőle, manapság salátának, levesnek és köretként tálalják.