Gondolatok a konyhában

Megálló

Ha valami igazán kellemes érzésre vágytok, sétálgassatok mezítláb a frissen vágott és locsolt fűben, meleg napsugarak ölelésében. Aztán a fűágyon heverve, nézzetek fel a lassan vonuló bárányfelhőkre (plusz örömforrás, hogy jómagam nem lefelé tekintek róla), és meditáljatok az élet nagy (vagy akár kicsiny) dolgai fölött.

Valahogy elfelejtettük, hogy létezik egy gomb a járművön, amire felszálltunk, amit megnyomva, az megáll, mi meg leszállhatunk róla, és rácsodálkozhatunk az elénk táruló látványra. A napokban, ha valaki épp nálam tartotta megállóját, egészen ízletes áfonyamártásos gödölyehúst nézegethetett, sőt, ízeiben is részesülhetett. Mivel túl sok kecskegida nem ugrándozik a hátsó udvarokban, eledelünket készíthetjük bárányhúsból is!

Hozzávalók: 1 kg gödölyehús, 1 l vörösbor, rozmaring, kakukkfű, petrezselyem, 20 dkg liszt, 10 dkg füstölt szalonna, 10 dkg vaj, 5 dkg hagyma, 2,5 dl tejszín, só, bors, áfonya.

A borhoz keverve a fűszereket, ebben pácoljuk 12 órán át a kockára vágott húst. Ezután a szintén kockára szelt szalonna zsírját kiolvasztjuk, hozzáadjuk a felaprózott hagymát, a vajat, majd a lisztbe forgatott húst is. Sózzuk, borsozzuk, majd felöntjük a páclé felével, és így lefedve kb. egy órát pároljuk. Eközben a maradék páclevet leszűrjük, felére forraljuk, majd az áfonyával és a tejszínnel besűrítjük. Köretként készíthetünk muffinformában sült krumplipürét!

Rák

Amikor az embernek folyamatosan fájdalmai vannak, hajlamos az elkeseredésre. Jómagamnak is meglenne minden okom rá, de folyamatosan erőt merítek a hitből, a reményből és a szeretetből, ennek pedig egyenes következménye, hogy távolról elkerülhetem a zsebkendőipar támogatását.

Hiszem, hogy a Jóisten átsegít mindenen, ami rossz, amit aztán csak jobb követhet, és töretlen a reményem, hogy eljön az az idő is, amikor nem azon gondolkodom, hogy melyik lábamra helyezzek több súlyt (ennek ellenben van egy jó származéka is, roppant elősegíti az alany kilói számának csökkenését).

A szeretet pedig végigkísért ezen a megpróbáltatáson, éreztem minden tettben, szóban, ölelésben. Mindezek adnak erőt a mai napig ahhoz, hogy leterítsem a jógamatracot, felfújt, szúrós párnán egyensúlyozzak, és tegyem az egyik lépést a másik után. Köszönöm hát mindenkinek!

Persze, főzök is rendületlen, mert kilók száma ide vagy oda, enni kell. A kedves szavak is segítenek ebben: „A hús és a köret, a szósz, hát… Fenséges!”, „El voltunk varázsolva, le voltunk nyűgözve az általad kínált ízélmény által!”, „Anya, mondd meg Csilla néninek, máskor is főzzön ilyet!”. Mit tehet az ember, teszi azt, amit elvárnak tőle!

Mai feladatom annyiból állt, hogy vajon dinszteltem egy fej hagymát, 4 cikk fokhagymát, néhány kockára vágott paradicsommal (4/5 db). Kb. 10 perc után egy kis főzőtejszínt (csak 100 ml, mert sziluett, ugye, ugye!) loccsantottam hozzá, és friss bazsalikomleveleket vagdostam rá. A rákokat egy kis olajon megpirítottam, majd mindent összekevertem az előzőleg megfőzött spagettivel.

Berszán-Árus Csilla