Gondolatok a konyhában

Az embert érzékszervei nagyban támogatják abban, hogy jól érezze magát a bőrében, ráadásként nálam a hallás meg egyenes út az ízleléshez.

Örök életemben valamilyen zene kísérte munkálkodásom, lett légyen az komoly-, avagy könnyűzene. Ezek a korszakok elég hosszasak és környezetem számára valószínűleg idegesítőek is, de e nehéz teher elviselésében tán egy kis vigasz, hogy munkám végeredménye nagy általánosságban a gyomornak örömet okozhat. Ugyanis a hangok a fejemben betűkké alakulva valamely étek leírásává válnak, mely röpke idő alatt akár tányérra is kerülhet. A zenei műfajtól függően változhatnának a falatok is, t.i. Coppeliából, netán a Hattyúk tavából, leginkább könnyed felfújt, esetleg mille feuille készülhetne, de köztudottan ajánlatos a változatos táplálkozás, így mégsem élhetünk hetekig kizárólagos szénhidráton.

Mivel mostanság távol keleti hangok áramlanak a fülembe (meg kifele az ajtón), lényegesen megnőtt a rizs-, szójaszósz-, szezámolaj-, üvegtészta-, tofu-, gyömbér-, kínai kel-, csípőspaprika- és zöldhagyma-fogyasztásunk. Ez nem baj, mert fenséges ételek állíthatók elő ezen alapanyagokból. Ha valamely zöldségeket (ami épp fellelhető lakunkban) szezámolajon lepirítunk, üvegtésztával és szójaszósszal keverünk, szezámmaggal szórunk, nem győzünk majd áradozni a végeredmény pazarságáról!

Berszán-Árus Csilla