Gondolatok a konyhában – Egres

Mai főszereplőnk a családunkban egres néven ismert és szeretett, de egyéb megszólításokra is hallgató – brüszke, büszke, piszke, püszke, pöszméte vagy köszméte –, ez a ribizlifélék családjába tartozó gyümölcs, amit a külföldről érkező csillogó rokonok nagymértékben kiszorítottak a köztudatból.

Annak ellenére, hogy az egyik legigénytelenebb gyümölcsfajok közé tartozik, és megterem magától, egyre kevesebben termesztik. Tán jellegzetes fanyar íze is közrejátszhat ebben, de igazi rajongóit csakis az tartja vissza egy bokor azonnali lekopasztásától, hogy természetes hashajtóként van nyilvántartva (ezért nagyobb mennyiség fogyasztása esetén jobb otthon tartózkodni). Számtalan egészségre gyakorolt jótékony hatása van: a máj, a szív és a vese működésére, segíti az emésztést, a belőle készített szörpöt nagyanyáink erős megfázás és magas láz esetén használták.

Legnagyobb kihívást szedése jelentheti, gyümölcsméretű tüskéi miatt, de ha ezt átvészeljük, máris igazi finomságok alapanyagaként szolgálhat.

Készíthetünk belőle levest: tejszín ízű pudinggal, tejjel, citromfűvel, cukorral és sóval. Nyár elején az egyik kedvenc eledelünk a sóbafőtt, petrezselymes újkrumplival és egresmártással (olaj, liszt, tej, só, cukor, bors, tejföl és egres). Pitékben is jól szerepel, savanykás íze miatt különleges desszertet alkothatunk belőle.

SzakÁ(rus) Cs(illa)