Gondolatok a konyhában – Gazpacho

Nincs is jobb egy forró napon, mint hűs fenyvesekben gombavadászatra kelni! Ma ugyan kissé meredekre sikerült a séta, még egy hegyikecskének is dicséretére vált volna az esedékes hegyoldal megmászása. De gombát is találtam, a lábam alkotóelemei is egyben vannak, így mindenképp sikernek könyveltem el e kis kirándulást.

Megfáradt hazatérteknek meg ott pironkodott a hűtőben egy hűs gazpacho. Hát kell ennél jobb vég egy csodás vasárnapnak? Hideg levesek időszakát érjük, és ha kellőképp tág a látókörünk (országhatárokon is átívelő), máris rájöhetünk, hogy ezeket nem csak gyümölcsből lehet főzni. A méltán híres spanyol leves fő alkotóelemei a paradicsom (6 db) és paprika (2 db, ajánlottan zöld kaliforniai), melyet mi, magyarok is szívesen társítunk: a lecsóban. E levesben is kiváló párost alkotnak, kígyóuborka (1 db), hagyma (1db), fokhagyma (2 gerezd), egy nagy szelet száraz kenyér, 80 ml ecet (esetleg citromlé), 120 ml olívaolaj kísérőkkel.

Mindezen alkotóelemeket hámozzuk, kockára vágjuk, majd egy mélyebb tálba dobálván, az ecettel és olajjal locsolva, egy órácskára a hűtőbe száműzzük. Turmixoljuk, túl sűrűnek találtatván kis vízzel hígítjuk, tetejét pirított kenyér-, főtt tojás-, sonkakockával (igény szerint bármi) megszórva, máris vidáman kanalazhatjuk a nyár e csodás termékét.

SzakÁ(rus)Cs(illa)