Gondolatok a konyhában: Örmény gombaétel

Mivel minket még mindig helyhez köt a törvények és rendeletek kusza tömege, szép erdélyi tájainkon ezúttal is csak segédek által, e napon pont Kövi Pál nyomdokain haladva nézhetünk körbe.

Hogy egészen pontos legyek, általa, tájaink kondérjaiba pillanthatunk bele, mely látvány, ha megnyer bennünket, kis konyhai munkával akár saját fazekunkba is áthelyezhetünk. És így juthatunk el a látványtól az élvezetig, hasznosan eltöltött időtől, a tele gyomorig. Bár az örmény gombaételt nagy valószínűséggel környékünkön kóstolhatta a szerző, az tény viszont, hogy én a saját konyhámon kívül még soha nem találkoztam eme finom falatokkal városunkban.

Kicsit pepecselős (mint az örmény ételek általában), hosszadalmas, de az elfoglalt kéz jót tesz mindennapjaink megviselt idegeinek. Addig sem mérgelődöm olyan apróságokon, hogy egy rajtam 32 fokos hőmérsékletet mérő műszer dönti el, hogy én most bevásárolok, avagy sem (mert ugye, ha a hőmérő a mérési tartománya skálájának alja helyett inkább a tetejét szereti, akkor én fordulhattam volna hazafelé). Ráadásként, embertársaim álla sem esett le e mérési csoda folytán, igaz, hogy jó személy arcáját tartotta a félárbocra eresztett maszk.

Elkészítése: kis zsíron (én olajon), késhegynyi pirospaprikával megfonnyasztunk 1 fej hagymát, beleszórunk negyed kiló apróra vágott gombát (természetesen hiripet) és kevés húslevessel felengedve megfőzzük. Hozzákeverünk 5 dkg vajat, 3 tojást, 4 kanál lisztet (só, bors, petrezselyemzöld), és lapos szeleteket formálva, ezeket zsírban kisütjük. 1 kanál lisztből és zsírból világos rántást készítünk, tejjel feleresztjük, sózzuk, petrezselyemzöldet szórunk bele, forraljuk, majd ízlés szerint ecettel és tejföllel savanyítjuk. Ha gombás szeleteink túl nagyra sikeredtek, kisebb kockákra vághatjuk ezeket, az elkészült mártást pedig rá is önthetjük, avagy külön is tálalhatjuk.

SzakÁ(rus) Cs(illa)