Grízhab

Hála az optikai szálon történő adatátvitelnek, nagy adag tudáshoz juthatunk, melyet ezelőtt könyvek tömkelegéből kellett kihámoznunk.

Nagy barátja voltam (és maradok is) mindenfajta könyvnek, melyek már zsenge gyerekkoromban (a mókához hozzátartozott egy meggyfa kényelmes elágazása, avagy egy paplan alatti elemlámpa) szebbé tették életemet. Elkényelmesedtem azóta, olvasni fotelben szoktam, információkereséshez meg internetet használok. Az engem körbevevő könyvek ugyanakkor az életem részei, soha nem mondanék le róluk (hm, tán a porosodásra való hajlamukról), biztonságérzetet nyújtanak ahhoz, hogy soha nem kell átélnem a betűhiány fájdalmát, maradjunk akár áram, vagy akkumulátor nélkül.

Monitoromon (többek között) receptek tömkelegeivel szembesülök nap mint nap. Jó lesz felfigyelni a kevés költségvetésűekre, felkészülvén arra, ami egyre közeleg felénk. Úgy tartják, szegény ember vízzel főz. Meg kell tanulnunk sütni is azzal, szelektálni, és újrahasznosítani. És hálát adni a fennvalónak, hogy nekünk bár vizünk van bőven! Álljon itt most egy olyan krém, melynek elkészítéséhez teljes szkepticizmussal álltam hozzá. És íme!

Hozzávalók: ½ liter víz, 3 kanál búzadara, 5 kanál cukor, ½ citrom reszelt héja és leve. Elkészítése: a vízbe beleteszem az összes hozzávalót, és kb. 6 percig főzöm. Nagyon hidegre hűtöm, majd csekély negyedóra alatt fehér habbá verem.

Berszán-Árus Csilla