Gyors étkezés

Gombamód szaporodnak tájainkon a gyorsétkezdék, menüjükön hamburgerekkel, hot-dogokkal, cégtábláikon angol megnevezésekkel. Félreértés ne essék, semmi bajom velük (túlságosan), csakis az aránnyal, ugyanis az egész medencében egyetlen vendéglő működik hamisítatlan székely környezetben, odaillő finom falatokkal (amúgy talán pont emiatt itt vendég is több van, mint pincér?!).

Mivel enyhén szólva kételkedem, hogy a csodás tájaink miatt idelátogató turisták, pihenőidejükben, no meg elvesztett energiájuk pótlására, amerikai gyorsfalatok fogyasztására vágynának, csakis arra tudok gondolni, hogy ez valamiféle, nem túl átgondolt érvágás lehet a turizmus csuklóján. Esetleg székely harakiri.

Furának tűnhet e kritika, ugyanis gyors ételek készítését nem is oly ritkán gyakorlom én is, sajátos, egyedi változatokban, hűtőm, pincém tartalmának függvényében. Mai eledelünk fő alkotóeleme ellenben az ablakpárkányról származik, mármint pillanatnyilag, tudniillik lakott zöldségeskertben is, de az egyre zuhanó hőmérsékleti értékekre való tekintettel, ablakdísszé vált, amit halovány pironkodással fogadott. Egy szó, mint száz, zöldparadicsomos lecsót készítettem, hagymával, paprikával, cukkinivel, murokkal, majd mindezt egy kis darált hússal, fokhagymával, bazsalikommal, sajttal dúsítva, egy jó adag főtt makarónira borítottam.

SzakÁ(rus) Cs(illa)