Hal

Annyi eső esik manapság, hogy habár negyedennyivel is elégedettek lennék, a többi háromnegyed része is ragaszkodóan a mi földjeinket áztatja. Sőt, ha így folytatja, nemsokára Velencében érezhetjük magunkat, melynek egyetlen előnye a gödrös útjaink láthatatlanná válása, na meg kevesebb poros felület észlelése.

Mivel mindenben a pozitívumot kell keresni, megemlíthettem még a vízszámla csökkenését, noha ezzel szemben ott a fűtésszámla növekedése, de legalább jó melegen simul talpam alá a padlócsempe, és nincs rajtam gyapjúzokni meg szvetter. Általános utcai viseletünk az esőkabát és gumicsizma, így az öltözködéssel sem akad túl sok gondunk.

Mai ebédünk is a víz jegyében készült, pontosabban a vízből érkezett, ezúttal ugyan még áruházi összekötő segítségével, de igen gondolkodom (mióta éghajlatunk egyre inkább mérsékelt égövi monszunos lett), hogy halastavat, ne adj’isten, rizsültetvényt telepítek a kertbe. A hal bundába került (tekintetbe vévén az alacsony hőfokokat), a krumpliból nokedli lett, majd mindnyájan kapros mártásba burkolózhattak. A nokedlit főtt, hidegen áttört (kevesebb lisztet vesz fel) krumpliból készítem: 1,5 kg krumpli, 500 g liszt, 1 tojás, 1 csipet só arányban. Az összegyúrt masszából kis kukacokat hengergetek, melyek némi forróvizes fürdő után kész nudli alakot öltenek.

SzakÁ(rus) Cs(illa)