Hargitai töltött káposzta

Bár egymagunkban, falak között ünneplünk, mivel ugyanezt oly sokan tesszük, az egyedüllét ezúttal együttlétté változhat. Együtt pedig mindnyájan erősebbekké válhatunk. Az elkészített finom falatokkal a szeretetet tápláljuk magunkban, annak erejével segíthetünk önmagunkon, és a lehetőségekhez mérten, tán másokon is!

Az egyre hosszabbodó napokon az ember persze éhezik egy kis alkotói tevékenységre is. A szekrény rejtett bugyraiból előkapja hát a sohasem használt szőttes törülközőket (#ugyehogyhasznosahozomány), könyvborítókat szab belőle, majd tű – és persze tűfűző – meg színes fonal segítségével, csodás virágokat kanyarít rá. A református templom énekeskönyveinek tavaszi kollekciója ily módon gyarapodik, napról napra.

Szerencsére a tavasztündér is átjutott végre az összes lezárt határon, sokkal lelkesebben is fogadtuk, mint külföldre szakadt hazánkfiait, mivel puttonyában csak a melengető napsugarakat, tavaszi záporokat és a kerti munkák ígéretét hozta el nekünk. Ássunk, kapáljunk, ültessünk, hogy legyen mit aratnunk! Egyik híres terményünkből ugyanis igen finom falatok készíthetők, éspedig hargitai töltött káposzták. Mindnyájan ismerjük, készítjük és fogyasztjuk a töltött káposztát, de ezzel a változattal kis időre akár egy új dimenzióba is távozhatunk: az elkápráztatott ízlelőbimbók mennyországába.

Míg a töltelékek édeskáposzta-levelekben lapulnak, ezeket vágott savanyúkáposztára helyezzük. A káposztalapikban pedig dinsztelt emeletek helyezkednek: karajon pihen a darált hús, ezen meg néhány kolbászkarika. Csomagocskáinkat a szeletelt káposztára helyezve, húslével felöntve egy-másfél óráig sütögetjük, majd ezeket kiszedegetve, a maradék káposztát 1 evőkanál liszttel elkevert tejföllel és kaporral dúsítva, még 10 percig rotyogtatjuk.

SzakÁ(rus) Cs(illa)