Házasságról faluhelyen

Csütörtökön, február 10-én az ürmösi kántori lakban a felsőrákosi származású Pál Tünde pasztorálpszichológus tartott jó hangulatú előadást a házasságról, annak értékeiről, de leginkább a házasságok krízishelyzeteiről, az azokból való kilábalás lehetőségeiről.

Az előadást Pál Tünde férjének, Márk Attilának a dalai vezették be, aki gitárkísérettel két megzenésített verset adott elő, a másodikat, Áprily Lajos Ajánlás című versének zenésített változatát a közönséggel együtt énekelve.

„Semmi sem állandó, csak a változás maga” – jelent meg aztán a kivetítőn az előadást bevezető jelmondat, mintegy tudtunkra adva, hogy a házasság egy folyamat, nincs olyan benne, hogy hátra dőlünk, mert mi aztán már mindent megtettünk azért, hogy az jó legyen. Nem, „a házasság harmóniájáért folyamatosan tenni, dolgozni kell” – hangzott az előadás fő gondolatmenete.

És ki gondolta volna, hogy mennyire összefüggnek a dolgok, hogy például csecsemőkori kötődési típusaink felelősek azért, hogy milyen társat keresünk magunknak és miként viszonyulunk hozzá. Akinek csecsemőként nyugodt, kiegyensúlyozott anyukája volt, az a világot is megbízható helynek tartja, így felnőttként megbízik társában is. Ellenkezőleg, akinek anyukája szorongó volt, a párkapcsolatában is szorongó lesz, hiszen a világot már eleve egy kiszámíthatatlan helynek véli, melyben ritkán fordul elő, hogy kérésére az elvárt válasz érkezzen, ő lesz a bizonytalan kötődő, aki nem bíz semmit a véletlenre, úgy érzi, jobb, ha kezében tartja a dolgokat.

Másrészt nagyon fontosak a serdülőkorban az ellenkező nemű szülőtől kapott visszajelzések – ha lány vagy, akkor apától, ha fiú, akkor anyától –, hogy igenis, rátermett, ügyes gyermek vagy, igazi férfi vagy igazi nő, és hogy a fejlődés velejáróinak csapdáit sikerrel veszed az életben. „Ha nem sikerül ezzel a fejlődéssel lépést tartani, akkor az elakadást, akár lány, akár fiú vagy, tovább cipeled és meglehet, hogy később, talán 40 éves korodban kezdesz el lázongani, épp a házastársad ellen” – mondta az előadó.

Aztán szó esett a családi krízishelyzetekről, melyek kezdődhetnek akár már az első gyermek születésével: itt fontos, hogy az első hat hónapot az anya töltse a gyermekével, mert addig a csecsemőnek ölelésre van szüksége, ettől lesznek magabiztos, kiegyensúlyozott felnőttek gyermekeink. Minden krízishelyzetnek szakaszai is vannak, kezdeti és kései szakaszok, ám, ha három év eltelt és még mindig nem sikerült kilábalni belőle, akkor érdemes szakemberhez fordulni.

Itt felmerült, mivel az előadás is falun volt, hogy vajon manapság egyáltalán van-e lehetőség, pláne falun élőknek pszichológushoz fordulni, vagy még mindig szégyellik azt, annak tudatában, hogy aztán mit fog szólni majd a szomszéd, ha ezt megtudja? Az előadó elmagyarázta, hogy különbség van pszichiáter és pszichológus között, és az utóbbi teljesen egészséges emberekkel foglalkozik, tehát semmiképpen sem szégyen hozzá fordulni.

„Tapasztalatom az, hogy a 30-as éveikben járó párok már kérnek segítséget, a negyvenesek többsége már inkább párterápiát igényel, faluhelyen pedig még mindig nagyon nehezen élnek a lehetőséggel. Pedig most már adott a teljesen diszkrét online lehetőség is” – hangoztatta Pál Tünde. Végül úgy összegzett: egy házasság – hacsak társunk nem szenved valamilyen függőségben, vagy nem egy bántalmazó fél – akkor minden esetben megmenthető, és a krízis áthidalható.

A pasztorálpszichológus a teológia és a humán-, valamint a társadalomtudományok közötti dialógus közvetítője. A pasztorálpszichológia egy interdiszciplináris, több tudományt, szakterületet érintő, ökumenikus határtudomány.